Apartman-hu-tb.jpg
FEDEZZ FEL TÖBB, MINT 10 EZER LEHETŐSÉGET A KIKAPCSOLÓDÁSRA!
Egyszerű, gyors, online szállásfoglalás + folyamatosan bővülő élménykínálat. Minden foglalás mellé ajándék kedvezménykupont küldünk ingyen!

Kezelni a hisztit

A Hogyankell.hu wikiből

[szerkesztés] Hogyan kell kezelni a hisztit?

http://www.flickr.com/photos/jumerphotography/3393883065/sizes/m/in/photostream/
Kétéves kor körül a gyerekek dacossá, öntörvényűvé válnak, és gyakran csapnak hisztit. Ez a 18-24 hónap közti gyerekek 70, a 3-5 év közöttiek 75 százalékánál megjelenik. A szülők mégis sokszor tehetetlennek érzik magukat, miközben például a bevásárlóközpontban az emberek szúró szemekkel hibáztatják, rossz anyának/apának tekintik őket. A megoldás nem az, ha hagyjuk, hogy a gyerek kihisztizze azt a csokit (legalábbis nem hosszú távon… ), hanem ha mellé állunk.

[szerkesztés] Lépések

  1. Miért a hiszti? 2-2,5 éves kor környékén kezdik megélni, hogy különálló lények, külön akarattal bírnak. Ezt szeretnék gyakorolni, ez jelenik meg a „nem” és az „egyedül akarom” korszakban. A hiszti oka, ha ezt az önállósági törekvését akadályozza a szülő, vagy a képességei nem teszik lehetővé. Ja a szülő ráadásul nemet is mond valamire, az csak olaj a tűzre, és a hiszti azt mutatja, hogy a gyerek nem érti, miért nem teheti azt, amit szeretne. Szintén oka lehet a hisztinek (3-6 éves kor körül), hogy a gyermekek még énközpontúak, így minden „most kell és azonnal”. Ezért ez egy természetes része a gyerek fejlődésének, attól még a gyermek nem hisztis, mert ebben a korban vannak ilyen megnyilvánulásai. Ha ezt megértjük, és közvetítjük fel (tudom, hogy ez rossz/nehéz volt neked), akkor idővel segítőként tekint ránk, és nem harcol ellenünk.
  2. Mit tegyünk a hiszti megelőzésére? Hagyjuk a gyermeket önállóan tevékenykedni, és elég időt adni rá, hogy valamit képes legyen megcsinálni. Ha nem sikerül összeraknia valamit két perc alatt, még nem kell kirángatni a kezéből, és megcsinálni helyette. Vagy ha például a falra akar rajzolni, s ezt nem akarjuk hagyni, rakjunk papírt a falra, s engedjük, hogy ezen rajzolni. Ne vegyünk el semmit a gyerektől úgy, hogy nem adunk helyette semmit.
  3. Mit tegyünk, ha már elkezdődött a hisztizés? Ez nagyon gyerekfüggő, de általánosságban elmondható, hogy szép szóval semmit nem érünk el.
    • Hagyni kell lenyugodni a gyereket, vagy megpróbálni elterelni a figyelmét.
    • Fontos, hogy mintát mutassunk nekik (pl. hogy azt lássák, hogy nekünk sem most kell minden azonnal, hogy szívesen megosztjuk másokkal a dolgainkat stb.).
    • Ne a gyerek helyett oldjuk meg a szituációt, hanem segítsünk neki megoldani.
    • Jelöljük ki egyértelműen a határokat, mit szabad, mit nem.
    • Készüljünk fel előre egy tervvel, hogy mit fogunk tenni egy hisztis szituációban.
    • Fontos, hogy reagáljunk, az nem segít, ha úgy teszünk, mintha mi sem történt volna, mert így azt hiheti a gyerek, hogy helyes, amit csinál.
    • Őrizzük meg a nyugalmunkat, különben, ha a gyerek érzi, hogy a szülő is ideges, még nehezebben nyugszik le.
    • Konkrétan, normál hangerővel beszéljünk vele. A „ne üvölts” helyett például mondjuk azt, hogy „ne kiabálj, ismételd meg csendesebben, hogy mit szeretnél”.
    • Ha olyan helyen van, ahol tombolás közben megsértheti magát, vigyük arrébb.
    • Ha lenyugodott, magyarázzuk meg neki, hogy megértjük, hogy dühös, ez teljesen rendben van, de nem ez a módja annak, hogy ezt kifejezzük. Ne azt mondjuk a gyereknek, hogy ő például rossz volt, hanem azt, hogy számunkra ez mit jelentett („nekem ez rosszul esett”).
    • Fontos, hogy tartsuk magunkat ahhoz, amit el akarunk érni, és ehhez megfelelő példát mutassunk. Ha például nem akarjuk, hogy a gyerek agresszív legyen, akkor nem megoldás, hogyha a fenekére ütünk ennek szemléltetésére. Ebben az esetben is ugyanis a mintakövetés működik, ez erősebb a gyermekekben, és az erőszak valóban erőszakot szül.
    • Készíts listát a gyerek hisztijei kapcsán. Ez nem csak vicces lesz, amikor nagy korában megnézi, de ha látjuk a helyszínt, a napszakot, a miérteket, hasznos következtetéseket is levonhatunk belőle.
  4. Mikortól utalhat pszichológiai problémára a hiszti?
    • Ha az utolsó 10-20 hiszti alkalmával több mint felénél agresszív volt a gyermek.
    • Ha többször is önbántalmazást figyelhetünk meg nála (fejét a falba veri, megharapja magát).
    • Ha havonta 10-20 alkalommal is dühkitörése van otthon, vagy napi ötnél több házon kívül.
    • Ha az esetek 90 százalékában több mint 25 perces dührohamai vannak.
    • Képtelen egyedül megnyugodni.

[szerkesztés] Tippek

  • A hiszti tehát a természetes lelki fejlődés része. Ezért gondoljunk bele annak a szülőnek a helyzetébe, akinek visít a gyereke a bevásárlóközpont közepén vagy a buszon, és legalább ne vessünk rá lenéző pillantásokat, épp elég nehéz neki enélkül is. Ne feledjük, nekünk is volt/lesz gyermekünk, vagy legalábbis mind voltunk hisztis gyerekek, akkor is, ha az idő ezen sokat szépít.

[szerkesztés] Amire szükséged lehet

  • türelem

[szerkesztés] Figyelmeztetések

  • Ha úgy érzi, hogy gyermeke hisztije pszichológiai problémákra utal, keressen fel egy pszichológust vagy vesse alá neuropszichológiai vizsgálatoknak.

[szerkesztés] Kapcsolódó videók

Vicces kezelése a szituációnak

[szerkesztés] Kapcsolódó források, hivatkozások

Az oldal szerzői

Kiscsillag