„Fájl:Blogot inditani.jpg” változatai közötti eltérés

Ezt a történetet még régen ki találtam.De csak most írom le.Remélem tetszik.

                                   Gitta,álmaim lova

első fejezet:

Az ég ragyogó fényárban úszott.A nap tűzgolyóként izzott,egyre elviselhetetlenebb hőt árasztva magából,ahogyan egyre feljebb haladt a pályáján.

Pegazus az égi mezőn vágtatott,bátran széttárva szárnyait.Szeretett közel lenni a naphoz:olimpiai ugróként szökellt át az útjába eső felhőkön.
Sötét hajú lány ült a hátán,félve karolta át izmos nyakát.Az aranyló sörény arcába fújt,felszárította a vágta szelétől eleredt könnyeit.Óvatosan lenézett,és felismerte a földet:apró,kék üveggolyónak látszott a végtelen világűrben.
Pegazus hangosan nyerített.Boldog volt,hogy Diána a lovasa.
A lány észrevette,hogy a megzabolázott ló irama lassul,egyszerre mintha lebegnének.Most biztonságban érezte magát:elengedte a ló nyakát,és csak a sörénybe kapaszkodott.Elvarázsolta az univerzum látványa,s egy pillanatra azt érezte,ő a legboldogabb a világon.Pegazus ekkor váratlanul átugrott egy közeledő ködgomolyt.Diána erre nem volt felkészülve,kezéből kicsúszott a sörény és zuhanni kezdett.Pegazuuuus!Segíts!Pegaaaz...!,probált kiáltani,de nem jött ki hang a torkán.
Rémültében hadonászni kezdett,hogy le ne essen,de a kék üveggolyónyi föld máris vészesen közeledett.
Már majdnem földet ért,ám ekkor hirtelen fölült.Hiába nézett körül a sötét szobában,semmire nem ismert rá,régimódi karórájára tkiktakolása azonban vissza rántotta a valóságba.