Feldolgozni a kudarcot

Innen: Hogyankell.hu

[szerkesztés] Hogyan kell feldolgozni a kudarcot?

Feldolgozni a kudarcot.jpg

Az élet számos területén előfordulhat, hogy kudarcot szenvedünk. Bár úgy érezzük, erőfeszítéseink és tudásunk alapján megérdemeljük, mégsem mi kapjuk meg a hőn áhított állást vagy előléptetést, hiába készültünk sokat, nem úgy sikerült a vizsgánk, mint szeretnénk, vagy álmaink pasija/nője egy nálunk jóval szerényebb képességű illető mellett tette le a voksát. Ilyenkor úgy érezzük, összedőlt a világ, s nincs kedvünk tovább menni. Mi a teendő?

[szerkesztés] Lépések

  1. Hogyan is működik az énképünk? Ahhoz, hogy elemezni tudjuk, miért is ért minket kudarc, fontos, hogy lássuk, miként látjuk magunkat. Számos pszichológiai elmélet foglalkozik az énképpel.
    • Ezek közül érdekes a Wobegon-hatás, melynek lényege, hogy az emberek hajlamosabbak pozitívabban értékelni magukat másoknál. Ha egy pozitív tulajdonságról van szó, úgy ítéljük meg, hogy ebben különlegesek vagyunk, míg egy negatívumnál úgy gondoljuk, hogy bizony nagyon sok embernek van ilyen rossz tulajdonsága, nincs ebben semmi különös, ha történetesen nekünk is. Gondoljunk csak bele, hogy hogyan vezetünk. A legtöbb ember meg van győződve arról, hogy az átlagnál jobban…
    • Szociális szűrők: gondoljunk csak bele, hogy hányszor mondjuk meg őszintén a véleményünket, ha mondjuk a kolléganőnek borzalmasra sikeredett a frizurája. Vagy esetleg bólogatunk-e őszintén, amikor valaki arról panaszkodik, hogy meghízott. Esetleg mondtuk-e már egy srácra vagy csajra, hogy „olyan aranyos” – miközben azt gondoltuk, hogy „nálam aztán szóba se jöhet”. Nem szívesen adunk negatív visszajelzéseket, és emiatt nem is mindig kapunk, akkor sem, amikor kellene. Ez tovább erősíti, hogy azt gondoljuk, velünk minden rendben van.
    • Kapcsolati szűrők: hasonló a hasonlóval. Az ember a barátait, partnerét általában úgy választja meg, hogy hasonlóak legyenek képességekben, szociális háttérben, teljesítményükben, hasonlóan ítéljenek meg bizonyos dolgokat. Mivel ezért olyan emberek vesznek körül, akiknek hasonlóan látják a dolgokat, még inkább azt gondoljuk, hogy a mi értékítéletünk normális.
    • Tapasztalati szűrők: a beérkező információkat az agyunk szűri és torzítja annak érdekében, hogy azok összhangban legyenek korábbi tapasztalásainkkal. Ez igaz például azokra a visszajelzésekre is, amiket kapunk. Ezért, ha pozitív értékelést kapunk, könnyebben befogadjuk, míg a negatívok esetében szabadkozunk, kifogásokat, bűnbakokat keresünk.
  2. Egészséges embereknél jól működnek a beépített szűrők, így egyfelől segítenek megóvni a személyiségünket, ugyanakkor képesek vagyunk elfogadni a megfelelő kritikát, és tanulni belőle.
  3. Gondoljuk végig, talán jobb is, hogy így történt! Sokszor segít feldolgozni a kudarcot, ha elfogadjuk a történteket úgy, mint a jó megoldást. „Nem kaptam meg a melót, rendben, talán nem is lett volna igazán megfelelő nekem, rosszul éreztem volna magam…”
  4. Gondolkodjunk pozitívan! Rendben, most nem sikerült, de ez nem jelenti azt, hogy máskor sem fog…
  5. A kudarc nem szégyen! Nézzük csak meg a kisgyerekeket: százszor is esnünk kell, mire megtanulunk biztosan járni, ez az élet más területére is igaz. Ettől függetlenül a gyerekek is újra és újra feltápászkodnak, nem adják fel, és nem érzik szégyennek azt, hogy megbotlottak.
  6. Tekintsük a kudarcot tapasztalatnak.
  7. Gondoljuk át, mi történt, beszéljük ki magunkból.
  8. Ha értékeltük a kudarcunkat, próbáljunk meg belőle tanulni.
  9. Nézzünk előre és nyugodjunk meg.

[szerkesztés] Tippek

  • Jót tesz, ha ilyenkor kiadjuk magunkból a feszültséget. Menjünk el sportolni vagy énekeljünk.
  • Ha kudarc ér valamiben, gondoljunk arra, amiben viszont jók vagyunk.

[szerkesztés] Amire szükséged lehet

  • reális énkép
  • pozitív gondolkodás

[szerkesztés] Figyelmeztetések

  • Sokak számára a kudarc feldolgozásának egyik módja, ha alkoholhoz vagy egyéb tudatmódosító szerekhez nyúlnak. Ezek azonban csak ideig-óráig orvosolják a rossz érzést, amit a kudarc okozott, később mindenképpen szembesülnünk kell vele.

[szerkesztés] Kapcsolódó források, hivatkozások

Az oldal szerzői

Kiscsillag