| − | De maradjunk a normál verziónál! Tehát! Ki tudod beszélni magadból a történteket, részletesen, és ettől kicsit könnyebb, plusz, eltereli a figyelmedet. Nincs időd azon rágódni, ami történt, és ezt úgy, hogy közben pontosan a történtekről beszélsz. Ehhez fontos, hogy merj kicsit nyílt lenni! Igen, itt jön az, hogy de férfi vagyok, nem beszélek ilyen dolgokról mert én kemény vagyok, erősnek kell látszanom, és a többi kifogás. Na ezt felejtsd el! Férfi vagy, vagyunk! De ez nem ok arra, hogy ne mondhassuk ki nyíltan, hogy fáj, hogy mit érzünk! Férfiak maradunk akkor is, ha bátran ki merjük mondani azt, ami bennünk van! Ettől nem tűnsz, tűnünk gyengének! Ellenkezőleg! Persze vannak, akik ezt gyengeségnek, nem férfihoz méltónak mondják, de valószínű, hogy nekik soha senki nem nyílt meg ilyen bensőségesen. Szerintem ők kicsit szegényebbek ezzel. Persze az ilyen látásmód, sokat el is árul az ilyen gondolkodású emberekről! Nem kellenek ilyen emberek a közeledbe! De biztos lesznek, próbáld kerülni őket, és főleg ne vedd fel a negatív véleményeket! Az ilyen véleménnyel rendelkező ember, emberek, azért elég gyakran gondolkozóba esnek, és gyakorlatilag biztos, hogy átértékelik ezt magukban. Ez is tapasztalat! Közben nem szándékosan, de te is segítettél. Tehát! Az ilyen, és hasonló kritikákkal ne is törődj! Arra koncentrálj, ami a dolgod!
| |
| − | Tehát bátran, nyíltan! Érdekes leszel, kíváncsivá teszed azt, akivel társalogsz! Az igazság az, hogy minden ember igényli az érzelmeket kivétel nélkül! Legyen bármilyen is az az érzés. Bizalom is kell persze ahhoz, hogy el tudj kezdeni beszélni az érzéseidről, de kezd kicsiben. Írok konkrét példát! Tény, hogy el kell kezdeni a beszélgetést, akár egy ismeretlennel, akár ismerőssel! Ez nem feltétlen lesz egyszerű! Kinek hogy. Nekem nehéz, említettem fentebb. Ha már beszéltek, jönnek a kérdések, oda vissza. Jön majd a kérdés, van e párod. Na itt az alkalom. ez az a pont, ahol bele KELL kezdeni. Elmondod hogy nincs, nemrég ért véget. A többi már, megy a maga útján. Rajtad múlik, mennyi idő, amíg megnyílsz. Te irányítod, mennyit mutatsz magadból, valamint te érzed majd, mennyire bízhatsz meg az illetőben. Két dolog van ami nagyon nagyon nagyon fontos. Az abszolút Top1 az, hogy meg kell bíznod az illetőben. Ne csapd be önmagad. Érezni fogod. Ha nem, akkor ne erőltesd magadra, ne cselekedj kényszeresen, hogy márpedig akkor is mondom, mert biztos jobb lesz. Ez az a pont, ahol könnyen áteshetsz a túloldalra. Én megtettem! Hidd el nekem, nem akarod megtapasztalni, mennyire rossz. Tele lesz a fejed kétellyel, azon fogsz rágódni, hogy talán rossz döntés volt, az adott dolgot megosztanod vele, vagy mégis jól döntöttél? Ez újabb teher a válladon, ami éppen teljesen felesleges, nem hogy könnyebb, hanem éppen hogy nehezebb lett a helyzet. Várd ki, amíg kialakul a bizalom! Ez változó! De ha úgy érzed megvan, képes leszel megnyílni, az már fél siker a számodra. A másik fél érdeklődik majd. Keresni fogja a társaságod. Kérni fogja, hogy mesélj, hozzászól ahhoz amit elmondasz neki, és te majd csak válaszolsz, elmondod, egyre részletesebben. A Top 2 is elég lényeges! Maradj őszinte! Igen. Jól látod! A fájdalom, a csalódottság, a harag, a sérülés az önérzeten, és az önbizalmon, képes befolyásolni az őszinteséget, összességében képes rávenni arra, hogy elferdítsük a dolgokat önmagunk javára, besározva a volt párunkat, még akkor is ha tudjuk, hogy nem úgy történt az a dolog, amiről éppen beszélünk, ahogy azt állítjuk. Nem könnyebb, ha hazudunk magunknak, mert tudat alatt érezzük, és tudjuk, hogy nem volt igaz amit állítottunk, ez is csak egy hátráltató tényező. Tehát mindenképpen, minden esetben, maradj teljesen őszinte. Próbáld úgy látni a dolgokat, mint ha kívülálló lennél. Természetes, hogy ez nem könnyű, lehet hogy nem is fog menni, de fontos hogy maradj mindig pártatlan. Ne okold önmagadat sem! az jó ha tudod, hogy miben hibáztál, még jobb ha be is látod, és fel is vállalod. De tény, hogy két ember egy pár, két fél kell egy kapcsolathoz! Soha, semmilyen esetben sem fordul az elő, hogy csak az egyik fél a hibás. Akarnod kell túllépni. Akarnod kell felejteni! Akarnod kell jobban érezni magad! Akarnod kell továbbmenni. Rajtad múlik, meddig tart feldolgozni. Helyezd előtérbe azokat a dolgokat, amiket szeretsz, ami leköti a figyelmed. Próbáld kizárni a negatív dolgokat. Több szem többet lát alapon, nagyon jó dolog az, ha nem csak egy, hanem több különböző személlyel is beszélgetsz. Persze csak ha szükségét érzed! Beszélgess több partnerrel is, a fenti dolgok betartása mellett. Több különböző személy, eltérő, vagy akár egyező vélemény, de sok vélemény, tanulság, akár tanács, amit ezáltal kaphatsz. Egyszerűbb lesz tisztán látnod, mi volt a hiba, mi volt az ok, mi kerülte el a figyelmed, mi az amit jól, avagy rosszul, tettél. Rá fogsz jönni, miért jobb így neked. Megtanulod, mit tegyél, és mit ne legközelebb. Fontos az önismeret! Közben, akivel, vagy akikkel társalogsz, lehetséges, hogy ők is okulnak az elmondottakból, esetleg felismerik, hogy van, amit nekik is másképpen kell csinálni. Kölcsönösen építitek egymást. Az a legjobb, ha ezen beszélgetésekkel, le tudod fedni akár 100%-ban azt az időt, amikor egyébként magadba roskadnál. Előbb vagy utóbb de biztos, hogy sokkal jobban fogod magad érezni.
| |
