A lap korábbi változatát látod, amilyen Maintenance script(vitalap | szerkesztései) 2026. november 7., 07:00-kor történt szerkesztése után volt. (Új cikk)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Hogyan kell kiásni és teleltetni a dáliagumókat?
A dáliagumókat az első fagy után kell kiásni, amikor a lomb megfeketedett: vágd vissza a szárakat, ásóvillával emeld ki a tövet, rázd le a földet, szárítsd meg fejjel lefelé, majd tárold sötét, hűvös, fagymentes helyen, nagyjából 4–10 °C-on, száraz homokba, tőzegbe vagy faforgácsba ágyazva. A dália nem fagytűrő: a földben hagyott gumói elpusztulnak, ha a fagy lehúzódik a talajba, ezért nálunk biztonságosabb felszedni őket. Az alábbiakban lépésről lépésre végigvesszük a kiásást, a tárolást, a téli ellenőrzést és a tavaszi tőosztást, kiültetést.
Kiásott, több éves dáliagumó-csomók újságpapíron
Lépések
Kiásás
Várd meg az első fagyot! A brit Királyi Kertészeti Társaság (RHS) szerint akkor kell kiásni a dáliát, amikor az első fagy megfeketítette a lombját. Ha a fagy késik, akkor is ásd ki november végéig. Az első, enyhe fagy a földben lévő gumóknak még nem árt, de a tartós, a talajba is lehúzódó fagy már igen.
Vágd vissza a szárakat! A megfeketedett szárakat vágd le a talaj felett 5–15 cm-rel. A csonk jó fogás a kiemeléshez, és ezen fogod a címkét is rögzíteni. Az Iowa Állami Egyetem kertészeti szolgálata azt javasolja, hogy a visszavágás után hagyd még kb. egy hétig a földben a gumókat, így a héjuk megerősödik.
Emeld ki óvatosan, ásóvillával! Szúrd le az ásóvillát a tőtől kicsit távolabb, körben több helyen, lazítsd meg a földet, majd alulról emeld ki az egész csomót. Ne húzd ki a szárnál fogva! A gumók „nyaka” – a vékony rész, ahol a gumó a szárhoz kapcsolódik – könnyen eltörik, a letört nyakú gumó pedig tavasszal nem hajt ki, mert a rügyek a szár tövén, a gyökérnyakon ülnek.
Címkézd fel a fajtákat!Megtisztított, fajtanévvel felcímkézett dáliagumók száradás közbenHa több fajtád van, rögtön kiásáskor írd fel a fajta nevét, színét, magasságát egy címkére, és kösd a szárcsonkra, vagy írd alkoholos filccel közvetlenül a gumóra. Tavasszal a gumókról már nem fogod tudni megkülönböztetni őket.
Tisztítás és szárítás
Távolítsd el a földet! Rázd le, kézzel morzsold le a földet, vagy óvatosan mosd le slaggal. A sérült, rothadó, puha gumókat és a vékony hajszálgyökereket vágd le, mert a földdel és sérülésekkel tárolt csomók könnyebben rothadnak.
Szárítsd fejjel lefelé! Állítsd a csomókat szárcsonkkal lefelé szellős, fagymentes, napfénytől védett helyre (garázs, fészer, pince), hogy az üreges szárakból kifolyjon a víz. Az RHS néhány hét száradást javasol, a Penn State Egyetem kertészeti szolgálata a mosott gumóknál legalább 4–5 napot. A lényeg, hogy a gumók felülete és a szárcsonk teljesen száraz legyen, de a gumók ne kezdjenek ráncosodni.
Tárolás
Ágyazd tárolóközegbe! Tedd a gumókat egy rétegben ládába, rekeszbe vagy szellőzőlyukakkal ellátott műanyag dobozba, és takard be száraz anyaggal úgy, hogy a gumók ne érjenek egymáshoz. Bevált tárolóközegek:
Száraz homok, virágföld vagy komposzt – az RHS ajánlása.
Tőzeg, vermikulit – az Iowa Állami Egyetem ajánlása.
Faforgács, durva fűrészpor – lazább, több levegő jut a gumókhoz.
Újságpapír – egyenként becsomagolva. Az RHS ezt is javasolja, a Penn State szakértője viszont arra figyelmeztet, hogy a papír és a karton elszívhatja a gumók nedvességét, ezért így tárolva gyakrabban ellenőrizd őket.
Válassz sötét, hűvös, fagymentes helyet! A dáliagumók 4–10 °C között telelnek jól, sötétben. Ennél melegebb helyen idő előtt kihajtanak és megnyúlnak, fagyban pedig a sok vizet tartalmazó gumók szétfagynak és elrohadnak. A pince, a fagymentes garázs vagy kamra a legjobb. A ládát ne tedd közvetlenül a betonpadlóra, és ha a garázsban nagyon hideg lenne, takard le újságpapírral vagy átteleltető fátyollal.
Téli ellenőrzés
Havonta nézd át a gumókat! Szedd ki a puha, penészes vagy rothadó gumókat, mert a rothadás átterjedhet a többire. A kisebb rothadt foltot éles késsel kivághatod, a seb száradjon meg, mielőtt visszateszed.
Figyeld a nedvességet! Az első hónapban a túl sok nedvesség a leggyakoribb gond: ha a tárolóközeg nyirkos, cseréld száraz anyagra. Ha a gumók ráncosodnak, aszalódnak, permetezz egy kevés vizet a tárolóközegre (nem közvetlenül a gumókra). A teljesen kiszáradt, összeaszott gumót már nem lehet megmenteni.
Tavaszi tőosztás és kiültetés
Ébreszd fel a gumókat kora tavasszal! Februárban–márciusban tedd a csomókat cserépbe vagy ládába, nyirkos virágföldbe úgy, hogy a régi szárcsonk vége épp a föld felszíne alatt legyen. Világos, fagymentes helyen tartsd, és csak nagyon mérsékelten öntözd, amíg nem jelennek meg a hajtások.
Oszd szét a csomót, amikor látszanak a rügyek! Az RHS szerint akkor érdemes osztani, amikor a hajtások kb. 2,5 cm-esek: így már látod, hol vannak a rügyek. Éles, tiszta késsel vágd szét a csomót úgy, hogy minden darabon legyen legalább egy ép gumó, ép nyak és legalább egy rügy (hajtás). A rügy nélküli gumóból nem lesz növény. A vágási felületeket hagyd megszáradni, mielőtt elülteted a darabokat. Ősszel, kiásáskor is oszthatod a csomókat, de az RHS szerint a friss vágásokon a tárolás alatt könnyebben indul rothadás.
Ültesd ki a fagyok elmúltával! A dália nem bírja a fagyot. A bent előhajtatott növényeket csak a fagyosszentek (május 12–14.) után, előzetes szoktatással ültesd ki. Nyugvó, még nem hajtott gumót április végén, május elején már közvetlenül a földbe is ültethetsz, mert mire kibújik, általában elmúlik a fagyveszély – ha mégis fagy jönne, takard le. A gumót úgy ültesd, hogy a teteje épp a talajszint alá kerüljön, a tövek között kb. 60 cm legyen.
Tippek
Fotózz virágzáskor. Nyáron fényképezd le a virágzó töveket a fajtanévvel együtt, így ősszel könnyebb a címkézés, tavasszal pedig az ágyás megtervezése.
Kis tételben is megéri. Ha csak néhány tőd van, egy cipősdobozban, száraz homokban vagy fűrészporban is átteleltetheted a gumókat a hűvös kamrában.
Hőmérő a ládába. Egy minimum-maximum hőmérővel könnyen ellenőrizheted, nem melegszik-e túl a tárolóhely.
