Cikkek:Napjaink gyakori munkahelyi ártalma, a kiégés
Innen: Hogyankell.hu
Napjaink gyakori munkahelyi ártalma, a kiégés
Ma már semmi meglepő nincs abban, ha valaki arról panaszkodik, hogy stresszes a munkahelye, és állandóan feszült a rá nehezedő felelősség miatt. Emiatt viszont egyre többen szenvednek kiégéstől, ami hosszú távon igen ártalmas is lehet.
Mit jelent maga a kiégés?
A kiégés (angol szóval burnout) egy olyan specifikus munkahelyi ártalom, ami érzelmi-testi-lelki kimerültséggel jár. Többnyire fokozott érzelmi megterhelés és hosszabb időn keresztül fennálló stressz okozza. Bármilyen munkakörben dolgozónál jelentkezhet, de főleg a segítő szakmákban tevékenykedők (pl. pszichológusok, orvosok, pedagógusok, szociális segítők, mentősök) körében gyakori. Leggyakrabban azok szenvednek tőle, akik túlzottan igényesek a munkájukra, mindig a maximumot akarják nyújtani, emiatt túlzott elvárásokat támasztanak magukkal szemben.
A kiégés sokszor nem csupán egy magától is megoldódó állapot, hanem egy olyan pszichés betegség, amelyet kezelni kell. Erre a balatonfűzfői Swan Lake Központ intenzív terápiája keretében is lehetőségünk van.
Melyek a kiégés tünetei?
A burnout szindróma változatos testi és lelki panaszokkal jár, ám a leggyakrabban az alábbiak figyelhetőek meg:
- Csökken a motiváció.
- Csökken az önbizalom.
- Fokozódik a stresszérzékenység .
Testi szinten pedig jelentkezhet:
- Erőteljes szédülés.
- Az egyensúly zavara.
- Erős szívdobogásérzés.
- Izomfeszültség.
- Fejfájás.
- Emésztőrendszeri panaszok (hasi görcs, hányinger, gyomorfájás).
- Szédülés.
Ezek a tünetek ijesztőek lehetnek, ám fontos tudni, hogy általában nem szervi rendellenesség okozza őket, hanem csupán pszichoszomatikus eredetűek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne kellene komolyan venni őket.
A kiégés különböző fokozatai
A kiégés folyamata több szakaszból áll. Amikor új munkahelyre kerülünk, vagy előléptetés miatt munkakört váltunk, eleinte teli vagyunk tettvággyal és motivációval, mindenkinek be akarjuk bizonyítani, hogy alkalmasak vagyunk a pozícióra. Minden erőnket beleadjuk a munkába, sokszor nem is a 100%-os teljesítményre törekszünk, hanem még ennél is többre. Úgy érezzük, az új pozíciónk egy főnyeremény.
Aztán ahogy telik az idő, ritkulnak az elismerések és a pozitív visszajelzések, emiatt a lelkesedésünk is csökkenni kezd. Már csak kötelességtudatból vagyunk maximalisták, de egyre kevésbé leljük az örömünket a munkában. Ám mivel félünk attól, hogy csalódást okozunk a kollégáknak és a feletteseknek, ezért továbbra is a tőlünk megszokott teljesítményt nyújtuk, igaz, most már egyre nehezebb eleget tenni az elvárásoknak. Emiatt gyakran háttérbe szorítjuk a magánéletünket, sőt, akár az olyan alapvető fizikai szükségleteinket is, mint az evés vagy az alvás.
Ez a feszített munkatempó azonban megbosszulja magát, végül a teljes közöny fázisába lépünk. Itt már nem motivál semmi, a munkánkat odaadás nélkül, sematikusan végezzük. Már nincs kedvünk a társas érintkezésekhez, a munkán kívüli programokhoz, inkább csak otthon heverünk magányosan. Ekkorra a kiégés egyértelmű jelei mutatkoznak, így itt az ideje segítséget kérni.
