Kitörni a rutinból

[szerkesztés] Hogyan kell kitörni a rutinból?

Ha mindent ugyanúgy csinálunk, mint a többiek, környezetünk kiszámítható, szépen beállunk a sorba, pont olyan dolgok fognak történni velünk, mint másokkal és pont ugyanúgy fogunk rájuk reagálni, mint bárki más. Mindig ugyanúgy? Rutinunk, megszokásaink miatt sokszor előfordulhat velünk, hogy újra és újra ugyanazokba a játszmákba, élethelyzetekbe sodródunk, újra és újra kísértetiesen hasonló párkapcsolati, vagy munkahelyi konfliktusokban találjuk magunkat. Hajlamosak vagyunk ezen keseregni, a körülményeket és mindenki mást okolni, ahelyett, hogy megvizsgálnánk, mi ebben saját szerepünk, felelősségünk és tudatosan felvállalnánk, hogy kezünkbe vesszük az irányítást.

[szerkesztés] Lépések

Robotpilóta üzemmód. Bizonyára sokakkal előfordul, hogy munka után úgy vezetnek haza, hogy egyáltalán nem tudják felidézni, mi történt az úton, hazavezetnek a jól begyakorolt automatizmusok. Ez a “robotpilóta üzemmód” sajnos az emberek többségénél nem csak vezetéskor van bekapcsolva. Szabványszövegekre adott sablonos válaszok, jól begyakorolt reakciók, párbeszédek szintjén részei a mindennapoknak, sokaknál kitöltik szinte az egész napot.
A robotpilóta hasonló elven működik, mint a sztereotípiáink. A bennünket érő hatásokat gyorsan hozzárendeljük egy meglévő sémánkhoz és a továbbiakban ennek a sémának megfelelően kezeljük és reagálunk. Ezáltal kizárunk egy sor bizonytalansági tényezőt, hiszen az ismerős világunkban maradunk. Viszont megfosztjuk magunkat számos új élménytől és lehetőségtől is.
Megéri? Bizonyos élethelyzetekben kétségtelenül. Tagadhatatlanul van előnye, ha időnként beállunk a sorba, hiszen a legtöbb csoporthoz tartozásnak az az ára, hogy elfogadjuk a szabályokat, csoportnormákat és azoknak megfelelően működünk. Kapunk cserébe biztonságérzetet, elfogadást, elismerést, és a többi csoporttagnak is hasonlókat nyújtunk. Így lehetünk hiteles szakemberek, munkatársak, hívők, apák, feleségek, életünk számos területén helyes és célszerű tehát, ha alkalmazzuk a bevált, tradicionális normákat és úgy cselekszünk, mint a többiek. Elsősorban olyankor, ha a várható előnyök felülmúlják a befektetett energiát.
Mi teszi oly nehézzé a klisékből való kilépést? Ha nem a járt utat választom, a várható előnyök bizonytalanok, és a járatlan úton való elinduláshoz szükséges befektetett energia általában jóval magasabb.
Miért éri meg mégis új utakat felfedezni? Ha bizonyos ismétlődő élethelyzetekben, konzekvensen mindig ugyanazt az utat választjuk, újra és újra megerősítjük magunkban ezt a sémát, mintha a választott út mentén újra és újra egy egy újabb téglát helyeznénk le. Ezek a téglák az évek során lassacskán falakká nőnek és eltakarják a többi lehetséges utat, választási lehetőséget. Falakkal körülvéve hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mindig, minden szakmai és élethelyzetben van választási lehetőségünk.
Mi kell ahhoz, hogy az automatizmusok ördögi köréből akár nőként, akár férfiként ki tudjunk lépni? Mi lenne, ha hajlandóak lennénk kilépni az ismerős világunkból, kikapcsolnánk a robotpilótát és igazán jelen lennénk az életünkben? Ha nem automatizmusok és sémák, hanem a pillanat tudatos átélése, önmagunk felvállalása formájában lennénk jelen, új utakat és élményeket hozva az ezerszer kitaposott unalmas ösvények helyett?
„Az okos ember elfogadja a világot olyannak amilyen, csak a bolond próbál változtatni rajta.” Tehát a világ fejlődéséért a bolondok felelősek? Csak akkor lehetünk igazán szabadok, ha készek vagyunk vállalni, hogy egy adott döntéshelyzetben nem ugyanazt az utat választjuk, mint eddig, ha az adott helyzet józan és körültekintő mérlegelése úgy hozza, időnként bátran elindulunk a másik, ki nem taposott ösvényen.
Kezdetben legyünk óvatosak, ez egészen más világ! Kibújva a középszerűség biztonságából, a megszokott sablonokból, feltenni azokat a kérdéseket, amelyeket eddig nem mertél, másképp nézni a dolgokra mint eddig, felvállalni egyéni ízlésedet, véleményedet, igényeidet, bátran újítani és alkotni.
Függetleníteni tudjuk magunkat környezetünktől annyira, hogy vállalni tudjuk ezt a megújulást? Mit tehetünk annak érdekében, hogy ezeket a változásokat minél szélesebb körben el tudjuk fogadtatni? A legtöbb, amit tehetünk, hogy nyitottak vagyunk a világra, ha tehetjük, kikapcsolt robotpilótával manőverezünk, újragondolunk néhány dolgot, amelyeket eddig természetesnek vettem, néhány pont és felkiáltójel helyett kérdőjelet teszünk és erre inspirálunk másokat is.