1 100
szerkesztés
Módosítások
nincs szerkesztési összefoglaló
# '''Gondoljuk meg, szükség van-e a beavatkozásra!''' Nem minden magányos fióka árva! Sok olyan madárfaj van, amelynek fiókái még a teljes önállósodás előtt elhagyják a fészket. (Ennek számos oka van, például ha a fészekben találja meg őket egy ragadozó, akkor az összes fiókát elpusztíthatja, illetve a kisebb fészkekben nem férne el a mindegyik fejlődő madár). Ezek a madárfiókák sokszor a bokrok alacsonyabb ágain vagy a fűben meghúzódva várják az őket továbbra is etető szülőket. Mivel nekik nincs szükségük az emberi beavatkozásra, az első teendőnk, hogy eldöntjük, feltétlen szükséges-e segítenünk:
#* '''''Nincs szükség a fióka befogására és felnevelésére:'''''#** Kisebb testű madárfaj (pl. rigó, cinege) esetén a ''teljes testén a felnőtt madarakéhoz hasonló tollakat'' viselő, ''élénken menekülő'', ''jól szaladó'', ''a szárnyaival verdeső'', esetleg valamilyen szinten repülni is képes, ''az ágakon stabilan kapaszkodó'' fiókákat ne mentsük meg! Ők részben már önállóak, de a szüleik segítségére is számíthatnak, ha nem zavarjuk meg őket. Ha esetleg veszélyesnek ítéljük a helyzetüket, terelgessük őket egy közeli, védettebb helyre, ahol a szülők azért megtalálják, meghallják. Ne aggódjunk értük, a szülők nemsokára még biztonságosabb helyre vezetik őket.#** A fészekhagyó madárfajok fiókái (tyúkfélék, récék, ludak) a kikelésüktől számított pár órán belül elhagyják a fészket, és teljesen önállóak, bár a család közelségére még szükségük van. Ha ilyen magányos fiókát találunk, valószínűleg a testvérek is a közelben vannak a mamával együtt. Keressük meg őket, és a lemaradt fiókát terelgessük feléjük – a családegyesítés sokkal jobb megoldás, mintha magunk próbálnánk felnevelni. Vízimadarak (pl. vadkacsa) esetén a családot nagy valószínűséggel egy közeli tó, folyó partján találjuk meg. (Néha ezek a madarak egészen extrém helyeken, akár a város közepén költenek – ilyenkor arról kell gondoskodnunk, hogy a fiókák biztonságban eljuthassanak a vízhez.)#* '''''Komolyabb segítségre van szükség, ha:'''''#** Csupasz, még zárt szemű, vagy csak pehelytollakkal borított fiókát találtunk.#** A kismadár képtelen állni, mozogni vagy egy kicsit repülni.#** A madár furcsán tartja a szárnyát, lábát, láthatóan sérült vagy esetleg vérzik (akármilyen korú példányról van is szó).#** Ha a madár szemmel láthatóan bágyadt, gyenge, nem tiltakozik a közeledésünk ellen.#** Ha nagyobb testű madár fiókájával találkozunk, és az még nem repül jól. A gólyák és a nagyobb ragadozó madarak már teljesen kitollasodott, szinte felnőtt nagyságukat elérő fiókái sem képesek a túlélésre, amíg nem tudnak repülni, ezért őket vissza kell juttatni a fészekbe. (Ehhez a tűzoltóságtól vagy a lenti linkeken található szervezetektől kérhetünk segítséget.)
# '''Fogjuk meg!''' A segítségre szoruló fiókákat, madarakat általában könnyű megfogni, mert bágyadtak, gyengék. Ha esetleg nagyobb vagy agresszívabb példánnyal van dolgunk, borítsuk le egy pokróccal, pulóverrel vagy vékonyabb kabáttal. A fej letakarása a legtöbb madarat megnyugtatja, és így a megfogásuk is veszélytelenebb.
# '''Mérjük fel, mivel is van dolgunk!''' Először azt kell eldöntenünk, milyen korú, fajtájú és állapotú madárról van szó. Minél fiatalabb a fióka, annál nehezebb a megmentése (a csupasz és vak fiókák csak néhány órások vagy naposak). Az is rossz jel, ha a madár láthatóan sérült, gyenge, levert, remeg vagy furcsán mozog. Sérülést vagy betegséget jelent, ha a kismadár a megtalálását követő pár órán belül nem kér tátogva vagy csipogva enni. A meghatározásban az alábbiak jelenthetnek segítséget: