# '''A legfontosabb lépés az, hogy megtanuljuk saját viselkedésünket kontrollálni. ''' Tudatosítsuk magunkban, hogy ha kutyánk megijed, közömbösnek kell maradnunk! Nem szabad izgatottságot mutatnunk vagy megijednünk, és az sem jó, ha agyondédelgetjük remegő kedvencünket, hiszen ezzel csak megerősítjük benne, hogy van mitől félnie. Ezután maximum egypár halk szóval vagy egy rövid simogatással nyugtassuk meg a kutyát, és sétáljunk tovább, ha hirtelen zajt hallunk.# '''A petárdázásra való felkészítés megkezdése előtt együtt készítsünk a zsebünkbe vagy egy övtáskába valamilyen jutalmat ''' (ízletes falatot vagy labdát, attól függően, mivel motiválható az eb).# '''Kérjük meg ismerősünket, hogy segítsen nekünk, és adjunk neki két keményfedeles könyvet, amelyet összecsapva majd petárdadurrogáshoz hasonló hangot kelthet. ''' (Ha van esetleg riasztópisztolyunk, az még jobban utánozza a rémisztő hangokat.)# '''Ezután sétáljunk és játsszunk a kutyánkkal egy kicsit, hogy megnyugodjon ''' és kimozogja magát. Közben ellenőrizzük a felszerelését (ügyeljünk rá, hogy ne húzhassa ki a fejét a nyakörvből vagy ne tudjon kibújni a hámból), majd vegyük pórázra.# '''Ekkor jelezhetünk a tőlünk egyelőre messzebb tartózkodó ismerősünknek, hogy csapja össze a könyveket. ''' A távolság félős kutyáknál akár több száz méter is lehet!# '''Figyeljük a kutyánk reakcióját! ''' Ha a hangra közömbösen vagy pozitívan reagál (tovább szimatol, esetleg a fejét felemelve figyel vagy a farkát is csóválja), dicsérjük meg: adjunk neki jutalomfalatot vagy labdát, és játsszunk vele. # '''Ha a kutyánk megijed, megpróbál elszaladni, behúzza a farkát vagy remegni kezd, akkor ne nézzünk rá''', ne is simogassuk meg! Sétáljunk tovább, mintha meg sem hallottuk volna a csattanást. Próbáljuk meg rávenni a kutyát, hogy ő is folytassa a sétát, és csak akkor simogassuk meg, ha már megnyugodott.# '''Ha esetleg a kutyánk elszabadul és elfut, ne kezdjünk utána rohanni vagy kiabálni! ''' Maradjunk egy helyben, és várjunk – előbb-utóbb vissza fog ránk nézni az eb. Maximum lassan, nyugodtan sétáljunk utána, ha nagyon eltávolodott, vagy veszélyesebb környék (autóút) felé tart. Ha a kutyánk megáll és ránk néz, nyugodt hangon hívjuk magunkhoz. Mikor odaér, röviden simogassuk meg, tegyük rá a pórázt, és folytassuk a sétát, mintha mi sem történt volna.# '''A fenti gyakorlatot minden nap több alkalommal, egymás után többször is megismételhetjük. ''' Ha a kutya megijed, akkor a következő alkalommal távolabb kell zajt kelteni – de ekkor se mi távolodjunk el a zaj forrásától, hanem ismerősünket kérjük meg arra, hogy menjen egy kicsit messzebb! Ha a kutyánk jól reagál, egy kicsit közelebb jöhet a zajforrás. Érdemes többféle helyszínen is gyakorolni.# '''Ha közeledik a szilveszter este''', de úgy érezzük, hogy kutyánkban még nem sikerült tökéletesen feloldani a petárdázástól való félelmet, akkor már pár nappal korábban is vigyük be a lakásba a kertben élő kedvencünket, nehogy összekösse a durrogtatással a különleges bánásmódot.# '''Szilveszter napján még világosban – amikor még nem petárdáznak – sétáljunk és játsszunk egy nagyot a kutyánkkal''', hogy minél jobban lefáradjon, és a gyakoroljunk párszor a már jól ismert könyvekkel (vagy riasztópisztollyal) is. Ha mégis petárdázókkal, rakétákkal találkozunk, a korábbiakban leírtak szerint járjunk el: ha a kutya megijed, maradjunk közömbösek, ha viszont jól reagál, dicsérjük meg.# '''Este – lehetőség szerint – engedjük be a kutyát a lakásba''', vagy egy olyan zárt mellékhelyiségbe, ahol kevésbé hallja a petárdákat. (Ez ugyanaz a hely legyen, amit az előző pár napban már megismertettünk vele!) Nem kell azonban vele maradnunk egész este, ne dédelgessük, próbáljunk meg természetesen viselkedni, mintha csak mellékesen lehetne ott a kutya.