Ezt úgy kell érteni, hogy '''mindenkivel jobb szeretettel viszonyulni'''. Minden amit csinálunk, amit gondolunk, szeretettel átszőtt kéne, hogy legyen, minden amit mondunk, azt mondjuk "'''szeretetnyelven'''". Ez semiféle különösebb erőfeszítést nem igényel, csak '''odafigyelést'''. A kedvesség és az alázatosság empátiát szül. Önkontroll kell ehez is és gyakorlás, hogy mindig kedvesen tudjunk megszólalni, és ahoz is át kell nevelnünk magunkat, hogy szeressük a világot és önmagunkat. Ez kiegyensúlyozottá is fog tenni. '''Észre kell venni az apró szépségeket magunk körül''' és tudatosítani kell, megcsodálni azt. Ami pedig az önszeretetet illeti; a pontok elsajátítása és akalmazása után kellemes mellékhatás lesz, az önmagunk felé irányuló szeretet. (: