[[Fájl:ceruza.jpg|right|200px]]Aki emberek ábrázolását tűzte ki célul, bizony kemény fába vágta a fejszéjét. Az arc rendkívül összetett és kifinomult felület, ahol a legcsekélyebb érzelmek és rezdülések is tükröződnek. Rengeteg papírt kell telerajzolni, mire ennek a lényegére ráérzünk, és érzékeltetni tudjuk a pillanat leheletnyi érzéseitrezdüléseit. Azonban nem kell rögtön az érzelemábrázolásokra érzelmekre fókuszálni, hiszen éppen elég nagy kihívás biológiailag helyesen ábrázolni az emberi fejet. Már egészen kicsi pontatlanságok is groteszk végeredményt szülnek. Ezt megelőzendő érdemes követni néhány aranyszabályt az arc rajzolásakormegrajzolásakor.

#'''Készítsük elő a szükséges alapanyagokat.''' Legyen előttünk tiszta papírlap, hegyezzük ki a ceruzát, és vegyük elő a radírt. Amennyiben egy képről szeretnél szeretnénk arcot formálni, ezt is rakd rakjuk jól látható helyre.#'''Az arányok lekövetése.''' Az élethű alkotáshoz nélkülözhetetlen egy alapszintű anatómiaismeret. Ez önmagában már csak azért is fontos, hogy a rajzolt alak egyáltalán embernek tűnjön, és ne csak valami valamilyen furcsa humanoid lény benyomását keltse a szemlélőben. Az egyéni jellemzőket leginkább a részletekkel fogjuk kifejezni.#'''Vessük papírra a vázlatot.''' Minden művészeti Általában a művészi munka kiindulópontja a jól megszerkesztett vázlat. Érdemes ennek a tökéletesítésére időt szánni, mivel az összecsapott munka meglehetősen ritkán vezet a hőn áhított végkifejletig. Addig csiszoljuk a hibás vonalakat, amíg teljesen elégedettek nem leszünk a látvánnyal. #'''Illesszük az alapra a részleteket.''' Sorra kezdhetjük kidolgozni az arc kisebb-nagyobb elemeit mint a fül, a szemek, az orr, a száj és a haj. A legbiztosabb módszer, ha világosabb vonalakkal felosztjuk az arcot, behúzzuk a főbb tengelyeket, és fokozatosan egyre több részlettel gazdagítjuk az összképet. Az egyéni jellemzőket leginkább a részletek fogják kifejezni.