Ízesen szitkozódni
A lap korábbi változatát látod, amilyen Kiscsillag (vitalap | szerkesztései) 2011. november 29., 10:48-kor történt szerkesztése után volt. (→Kapcsolódó források, hivatkozások)
Szerkesztés Hogyan kell ízesen szitkozódni?
"Káromkodj, ha jónak látod, szidd az embert és világot, ha szitkod szép: élvezem." (Weöres Sándor: A jóságról) Tartják, hogy a magyar ember szeret szitkozódni, mi több, büszkén vállaljuk, hogy micsoda szókinccsel rendelkezünk ezen a területen. Ennek ellenére manapság csak trágár szavakat hallunk szitkozódásként, gyakran szinte már kötőszóként használva. Az alábbi cikkben néhány irodalmi és egyéb ízes káromkodást gyűjtöttünk össze, hogy ha már mindenképpen a nyelvünkön van valami, legalább ne trágárság legyen. Ezért arra kérünk mindenkit, aki bővítené e szócikket, hogy szintén tegyen ekképp, és ízléses mondásokkal bővítse a gyűjteményt.
Szerkesztés Lépések
- "Egyen meg a birgej." (Jókai Mór: Egy az isten)
- "Hej, a Krisztus pofozza fel a büdös németjit, kibánt énvelem: törje ki a hoppáré, egye meg a féreg, hüljön rá a bűr! Küldött nekem bútort: az isten istene ne legyík, nyakvas ájjon belé, a rossz verje meg! De micsoda bútort, fusson ki a szeme, törjön el a bokája, száraggyon le a kezeszára! Bábunak való bútort, rogyassza rá az isten az eget, akassza keresztül benne a karót, boríccsa gyászba a fekete fenével!" (Móricz Zsigmond: A bécsi bútor)
- "kű fűlibe szekercze az inába" (Schram Ferenc: Magyarországi boszorkányperek II.)
- "lobogós, lánczos, kutya milliom, millingos forgós disznó lánczos menkü teremtette" (Schram Feren: Magyarországi boszorkányperek II.)
- "a moly essen beléd!" (Gárdonyi Géza: András meg a kutyája)
- "látám mikor Kovacs Janosne az Pásztort meg rutul szida lecsi lucsának" (Berz. 17: ESzT. I. 546)
- "akkoron égy más kōzt szō váltás lēvēn … Szabo Janos Pekáriknak teremtésit szidta –, mondván nékie hogy bitang, lipitor, jövevény! Miért vittél katonát a’ házamhoz a’ portiojért?" (Dés DLt. 586. 13: ESzT. I. 920)
- "– Az istenfáját! / – Kérem, ne káromkodjék ön, az nekem idegrángásokat okoz. / – Hiszen nem káromkodás az. „Istenfa” egy jószagú virág: Artemisia camphorata, szagos üröm." (Jókai Mór: Az élet komédiásai)
- Oh, hogy járjon ki a szemed mint az asztal fiókja.
- Rugjon meg a bagoly!
- A kis késit nekije! A rézangyalát nekije! A kis nyüstyit! A kutyafáját! Amindenségit! A nádrágóját!
- Azt a földön kopogóját, jégen csoszogóját! Azt a rezgősen ropogósra sült sósperecit! Azt a jégen kopogóját! Azt a kacskaringósdombos veszprémi kiskésit! Azt a fűzfán fütyülőjét! Azt a fűzfán fütyülő keserves fülemüléjét! Azt a mézzel mázolt meszelőnyelit!
- Azt a jégen kopogó, köpenybe járó rézangyalát!
Szerkesztés Tippek
- Érdekesség, hogy a huncut szó kapcsán egykoron még párbajoztak az urak és a katonák, ma pedig már annyira módosult a jelentése (ma már inkább kópé, furfangos eszű), hogy inkább pozitív értelemben használjuk.
Szerkesztés Amire szükséged lehet
- ízes beszéd
Szerkesztés Figyelmeztetések
- Ne felejtsük, hogy a tízparancsolatban is szerepel, hogy: "Isten nevét hiába ne vedd!" Ha magunk nem is vagyunk vallásosak, azért nem illik.