Szén-monoxid-érzékelőt választani

Innen: Hogyankell.hu

A lap korábbi változatát látod, amilyen Szerelvénybolt (vitalap | szerkesztései) 2015. július 28., 15:09-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „== Hogyan kell szén-monoxid-érzékelőt választani? == right|250pxA szén-monoxid-mérgezés az egyik leggyakoribb háztartási baleset…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Hogyan kell szén-monoxid-érzékelőt választani?

Co erzekelo cx100.jpg

A szén-monoxid-mérgezés az egyik leggyakoribb háztartási baleset. A színtelen, szagtalan, íztelen gáz kiszűrésére érzékszerveink képtelenek. Megfelelő jelzőberendezéssel azonban a tragédia még idő előtt megakadályozható. A jelzőkészülék feladata, hogy érzékelje és tudassa velünk a mérges gáz jelenlétét. A következőkben bemutatjuk, hogy mi alapján érdemes szén-monoxid-érzékelőt választani.

Lépések

  1. Érzékelési elv kiválasztása: Az érzékelő fajtája alapján háromféle típust különböztetünk meg: a biomimetic, a félvezetővel működő érzékelőt és az elektrokémiai érzékelőt. A biomimetic érzékelő a benne található gél elszíneződését figyeli. Ha a gél elsötétül, az azt jelenti, hogy nagy mennyiségű szén-monoxidot kötött le. Ilyenkor kezd jelezni a készülék. A másik két fajta közül a félvezetővel működő érzékenyebb, hosszú élettartamú, beszerzési ára is alacsonyabb. Szén-monoxidtól független riasztásokat is eredményezhet, így többek között légnyomásváltozás, klór és füst is aktiválhatja. Utóbbi, az elektrokémiai érzékelő jóval szelektívebb, és kimondottan szén-monoxid-mérgezés gyanújánál jelez. Az elektrokémiai érzékelővel ellátott készülékek jelenleg a leginkább ajánlottak. Stabilan működnek és hosszú élettartamúak alacsony energiafelhasználás mellett. Az alacsony energiafelhasználás lehetővé teszi, hogy beépített elemmel is évekig működőképes legyen a készülék.
  2. Elemes vagy hálózati készülék? Az elemes és akkumulátoros jelzőberendezések áramkimaradás esetén is tovább működnek, míg az elektromos hálózathoz csatlakoztatott hálózati készülékek hasonló esetekben kimaradozhatnak. Ezért érdemesebb egy elemes változatot választani, amiben időnként egyszerűen cserélhető az elem.
  3. Tápellátás kiválasztása: Az érzékelő tápegységének kiválasztását legfőképp a tüzelőberendezés határozza meg. Ha a tüzelőberendezés működtetése igényli a villamos hálózatot, azaz cirkó berendezéssel rendelkezünk, akkor az érzékelőt működtethetjük a berendezésen keresztül. Ha a tüzelő nem igényel villamos hálózatot, például cserépkályha és kandalló esetén, válasszunk szünetmentes tápegységről vagy zsebtelepről működő jelzőt.
  4. Kimenet kiválasztása: Az érzékelőket különféle rendszerekhez is hozzácsatlakoztathatjuk szakember segítségével. Ha olyan szén-monoxid-riasztót választunk, ami párhuzamosító kimenettel is fel van szerelve, akkor minden érzékelő riasztani fog, ami hozzá van kötve az érzékelőhöz. A relékimenettel rendelkező jelzőberendezések a szén-monoxid érzékelése esetén, távolabbi helyeken is riaszthatnak. Ezenkívül beindíthatják a tűzjelzőt, ventillátort és betörésjelzőt is.
  5. Mire figyeljünk még oda? A fenti paraméterek mellett további tulajdonságok alapján is válogathatunk az érzékelők között. A digitális riasztók például a kijelzőjükön a pillanatnyi koncentráció nagyságát is mutatják. Léteznek olyan érzékelők is, amelyek a szén-monoxidon túl más veszélyes gázok koncentrációjára is figyelnek.
  6. Kötelező elvárások: Bármilyen fajtájú érzékelőt is választunk, az feleljen meg az EN50291 szabvány előírásainak. A szabvány pontosan meghatározza az elvárt paramétereit a megfelelő riasztónak. Az előírás alapján a választott érzékelőnek az alábbi koncentrációk esetén, a következő időkorláton belül kell jelezniük:
    • 50 ppm koncentráció esetén 50-90 percen belül.
    • 100 ppm koncentráció esetén 10-40 percen belül.
    • 300 ppm koncentráció esetén 3 percen belül.

Tippek

  • Ha több gázkészüléket is használunk a lakásban, vegyük fontolóra több jelző használatát, hogy minden készülék mellett elhelyezhessünk egyet, így teljes körű védelmet biztosíthatunk a különböző pontokon elhelyezett mérgesgáz-mérőkkel.
  • Érdemes alacsonyabb pontra helyezni az érzékelőt, ugyanis alulról kezd el terjedni a szén-monoxid. Egy szakember véleménye a legbiztosabb, de általánosságban elmondható, hogy kályha, konvektor és kandalló esetében 1,2-1,5 méteres magasságban, míg kazán, cserépkályha és vízmelegítő esetén szemmagasságban érdemes elhelyezni. Ablak, ajtó közelében, illetve a mennyezettől 40 cm-re tilos felszerelni!
  • Ha fürdőszobába vagy nedves helyre szeretnénk felszerelni az érzékelőt, akkor figyeljünk oda, hogy a riasztó megfeleljen az IP44 szabványnak is!
  • Mielőtt megvenné a kiválasztott riasztót, ellenőrizze le, hogy nincs-e feketelistán, azaz nem bukott-e meg egy korábbi laboratóriumi vizsgálaton, amelyen szén-monoxid-jelzők megbízhatóságát tesztelték!


Amire szükséged lehet

  • Szakember segítsége a kiválasztásban
  • Szén-monoxid-érzékelő


Figyelmeztetések

  • Ha nem szakszerűen, a használati utasítást betartva kerül felszerelésre a készülék, akkor nem fog teljes körű védelmet biztosítani.
  • Az érzékelők átlagos időtartama 3-7 év. A használati utasítást elolvasva, a biztonság érdekében cseréljük le a szavatossági idő lejártával!
  • Áramhálózatra köthető kazán esetén válasszunk olyan CO-mérőt, amely a megnövekedett szén-monoxid érzékelésekor automatikusan lekapcsolja a kazánt!
  • Kerüljük a megbízhatatlan forrású, furcsán alacsony árú, ismeretlen érzékelőket!


Kapcsolódó források, hivatkozások

Az oldal szerzői

Hogyankell, Szerelvénybolt