Madárfiókát menteni

Hogyan kell madárfiókát menteni, felnevelni?

Magyarországon főleg május elejétől augusztus végéig találkozhatunk madárfiókákkal. Az alábbi cikk segít eldönteni, hogy ilyenkor mi a teendő: befogjuk-e a madarat, s ha igen, hogyan segíthetünk rajta, hogyan kell felnevelni?

Lépések

Gondoljuk meg, szükség van-e a beavatkozásra! Nem minden magányos fióka árva! Sok olyan madárfaj van, amelynek fiókái még a teljes önállósodás előtt elhagyják a fészket. (Ennek számos oka van, például ha a fészekben találja meg őket egy ragadozó, akkor az összes fiókát elpusztíthatja, illetve a kisebb fészkekben nem férne el a mindegyik fejlődő madár). Ezek a madárfiókák sokszor a bokrok alacsonyabb ágain vagy a fűben meghúzódva várják az őket továbbra is etető szülőket. Mivel nekik nincs szükségük az emberi beavatkozásra, az első teendőnk, hogy eldöntjük, feltétlen szükséges-e segítenünk:
- Nincs szükség a fióka befogására és felnevelésére:
  - Kisebb testű madárfaj (pl. rigó, cinege) esetén a teljes testén a felnőtt madarakéhoz hasonló tollakat viselő, élénken menekülő, jól szaladó, a szárnyaival verdeső, esetleg valamilyen szinten repülni is képes, az ágakon stabilan kapaszkodó fiókákat ne mentsük meg! Ők részben már önállóak, de a szüleik segítségére is számíthatnak, ha nem zavarjuk meg őket. Ha esetleg veszélyesnek ítéljük a helyzetüket, terelgessük őket egy közeli, védettebb helyre, ahol a szülők azért megtalálják, meghallják. Ne aggódjunk értük, a szülők nemsokára még biztonságosabb helyre vezetik őket.
  - A fészekhagyó madárfajok fiókái (tyúkfélék, récék, ludak) a kikelésüktől számított pár órán belül elhagyják a fészket, és teljesen önállóak, bár a család közelségére még szükségük van. Ha ilyen magányos fiókát találunk, valószínűleg a testvérek is a közelben vannak a mamával együtt. Keressük meg őket, és a lemaradt fiókát terelgessük feléjük – a családegyesítés sokkal jobb megoldás, mintha magunk próbálnánk felnevelni. Vízimadarak (pl. vadkacsa) esetén a családot nagy valószínűséggel egy közeli tó, folyó partján találjuk meg. (Néha ezek a madarak egészen extrém helyeken, akár a város közepén költenek – ilyenkor arról kell gondoskodnunk, hogy a fiókák biztonságban eljuthassanak a vízhez.)
- Komolyabb segítségre van szükség, ha:
  - Csupasz, még zárt szemű, vagy csak pehelytollakkal borított fiókát találtunk.
  - A kismadár képtelen állni, mozogni vagy egy kicsit repülni.
  - A madár furcsán tartja a szárnyát, lábát, láthatóan sérült vagy esetleg vérzik (akármilyen korú példányról van is szó).
  - Ha a madár szemmel láthatóan bágyadt, gyenge, nem tiltakozik a közeledésünk ellen.
  - Ha nagyobb testű madár fiókájával találkozunk, és az még nem repül jól. A gólyák és a nagyobb ragadozó madarak már teljesen kitollasodott, szinte felnőtt nagyságukat elérő fiókái sem képesek a túlélésre, amíg nem tudnak repülni, ezért őket vissza kell juttatni a fészekbe. (Ehhez a tűzoltóságtól vagy a lenti linkeken található szervezetektől kérhetünk segítséget.)
Fogjuk meg! A segítségre szoruló fiókákat, madarakat általában könnyű megfogni, mert bágyadtak, gyengék. Ha esetleg nagyobb vagy agresszívabb példánnyal van dolgunk, borítsuk le egy pokróccal, pulóverrel vagy vékonyabb kabáttal. A fej letakarása a legtöbb madarat megnyugtatja, és így a megfogásuk is veszélytelenebb.
Mérjük fel, mivel is van dolgunk! Először azt kell eldöntenünk, milyen korú, fajtájú és állapotú madárról van szó. Minél fiatalabb a fióka, annál nehezebb a megmentése (a csupasz és vak fiókák csak néhány órások vagy naposak). Az is rossz jel, ha a madár láthatóan sérült, gyenge, levert, remeg vagy furcsán mozog. Sérülést vagy betegséget jelent, ha a kismadár a megtalálását követő pár órán belül nem kér tátogva vagy csipogva enni. A meghatározásban az alábbiak jelenthetnek segítséget:
- ha egyenes, csipeszhez hasonló a csőre, akkor rovarevő,
- ha a tövénél vastag, kissé kúpos a csőr, akkor magevő,
- ha a kampós csőr mellé erős, karmos lábak társulnak, ragadozó madárral van dolgunk,
- ha a szemek egymás mellett, nem a fej két oldalán helyezkednek el, akkor valamelyik bagolyfaj fiókájával találkoztunk.
Készítsünk neki helyet!
- Nagyon kicsi, esetleg még csupasz fióka esetén egy műanyag margarinos dobozt béleljünk ki fűvel vagy papír zsebkendővel, ebbe tegyük. Hűvösebb időben akár egy könnyű ronggyal vagy papír zsebkendővel is betakarhatjuk a fiókát.
- Tollasodó fióka számára egy megfelelő méretű papírdobozt béleljünk ki. Fontos, hogy szellőzőlyukakat is fúrjunk a dobozra! Ha már fejlettebb, a doboz oldalán szúrjunk át egy faágat, és erre ültessük a madarat.
- Hosszabb távra szerezzünk be egy megfelelő méretű, több ülőrúddal ellátott kalitkát, amelyben a nagyobb fiókát elhelyezhetjük. Ha ezt a szabadban macskamentes helyre ki tudjuk akasztani, még az is előfordulhat, hogy egy felnőtt madár rátalál a fiókára, és etetni kezdi, ami a visszavadítás miatt is különösen előnyös.
Etessük, itassuk! Egy már majdnem repülő fiókáról sokszor csak pár napig kell gondoskodni, de egy csupasz énekesmadár fióka felnevelése 2-3 hétig is tart. Az etetés legfőbb szabálya, hogy a hangosan enni kérő fiókát mindig meg lehet etetni. Minél kisebb a madár, annál gyakrabban van szüksége élelemre, de legalább óránként nézzük meg és kínáljunk neki élelmet. Csak nappal etessünk (még a baglyokat is)!
- Szerezzük be az eledelt: macskák számára készült konzervhús; túróból, reszelt sajtból és főtt tojásból készült keverék; forrázott lisztkukac; nyers marhahús (főként szív) a legjobb alapanyag. Ezeket magevő madarak fiókáinak is adhatjuk, mert ezek is hordanak a fiókáknak rovarokat.
- Amennyiben galamb- vagy gerlefiókáról van szó, az alábbi pempőt készítsük el: kis mennyiségű (teáskanálnyi) búza-vagy kukoricadarát főzzünk fel pár csepp vízzel, és keverjünk hozzá keményre főzött tojást (sárgáját és fehérjét egyaránt) apróra reszelve. Hűtsük ki, gyúrjunk belőle kis gombócokat, és így kínáljuk a kismadárnak. Ezt magevő énekesmadár-fiókának is lehet adni a fenti, állati táplálékkal vegyesen. Fiatalabb korban inkább a hússal próbálkozzunk, mert a magevő madarak többsége is rovarokkal táplálja a kicsiket, később az önállósodó madár egyre jobban el tudja dönteni, mire van szüksége.
- Szerezzünk be kalcium-foszfátot és multivitamin port a gyógyszertárból. Előbbi a sok fehérjét tartalmazó élelem mellé szükséges, hogy a gyorsan növekvő csontok megerősödhessenek, utóbbi pedig az egészséges tollazat kifejlődéséhez elengedhetetlen. A kalciumba mindegyik vagy minden második falatot beleforgathatjuk, a multivitaminból elég etetésenként egyszer adni.
- Daraboljuk a falatokat akkorára, hogy ne legyenek hosszabbak a kismadár csőrénél, és vastagabbak a csőr felénél. (Ha már megszokta az etetést, ennél nagyobb falatokat is adhatunk).
- Fogjunk meg egy falatot egy hosszú szárú, lekerekített végű fém csipesszel. Mártsuk vízbe (hogy könnyebb legyen lenyelni), esetleg forgassuk kalciumba, majd toljuk mélyen a fióka torkába.
- Ha a madárfióka nem tátog az étel közelítésekor, hüvelyk- és mutatóujjunkkal felülről fogjuk meg a csőrét, majd óvatosan nyissuk szét, amíg a falatot a szájába tudjuk csúsztatni.
- Az etetéshez a (nagyobb) fiókát érdemes az ujjunkra vagy a doboz szélére ültetni. Ha nagyon ugrálna, takarjuk le félig csukott, megdöntött tenyerünkkel úgy, hogy a feje a hüvelyk- és mutatóujjunk között bukkanjon ki.
- Itatni szemcsepphez hasonló, gyógyszertárban kapható csepegtetővel vagy kisebb fecskendővel lehet a kicsiket. Ezzel azonban óvatosabban bánjunk, sokszor az is elég, ha az etetésnél a falatokat vízbe mártjuk.
Készítsük fel az önállóságra! Ha a kismadár már képes a kapaszkodásra, járásra, a felnőtt tollazata kezd megjelenni, és láthatóan erős, egészséges, fel kell készítenünk az önálló életre.
- Tegyük egy megfelelő méretű, több ülőrúddal ellátott kalitkába! Ebben az etetés is könnyebb, hiszen a rácson keresztül is benyújthatjuk az élelmet a csipesszel. A kalitkában a fiókák többet mozoghatnak, a szárnyukat is szabadon próbálgathatják.
- Adjunk neki egy tálkában vizet, és a kézből történő etetés mellett a felnőttkori táplálékokból is biztosítsunk valamennyit, így a fiókák megtanulják, hogyan kell egyedül enni és inni. A magevőknek apró magokból álló keveréket, a rovarevőknek élő lisztkukacot, a baglyoknak egy mélyebb műanyag tálban élő kisegeret vagy sáskát, tücsköt kell adni, hogy gyakorolhassák a vadászatot.
- Fokozatosan csökkentsük a kézből adott eledel mennyiségét, és növeljük az „igazi” táplálék arányát, ezzel önállósodásra késztetve a fiókát.
- Ha a madár már stabilan táplálkozik a segítségünk nélkül is, és közeledik az elengedés ideje, tegyük a kalitkát a szabadba, egy olyan árnyékos helyre, ahol nem érheti el macska. Fokozatosan, pár nap alatt szoktassuk hozzá a kinti klímához. Ha szerencsénk van, egy „öreg” madár felfedezi a fiókát, és a rácson keresztül etetni kezdi.
Engedjük szabadon! Ha nem akarjuk a „madarunkat” egész életében kalitkában tartani, előbb-utóbb szabadon kell engednünk. Erre az önállósodás a legjobb, legtermészetesebb alkalom. Ha elhatároztuk magunkat, egy utolsó, bőséges etetéssel vegyünk búcsút tollas barátunktól, majd engedjük el egy búvóhelyeket is biztosító, bokros-fás helyen. A nappali madarakat a délelőtti, a baglyokat a késő esti órákban engedjük el.

Tippek

Ha a sokkos kismadár nem akar enni, nem nyitja ki a csőrét, próbáljunk meg egy kis vizet cseppenteni a csőre tövére. Valószínűleg megpróbálja majd a folyadékot felszürcsölni, és kinyitja a száját.
Ha a madarat szállítani kell (pl. a természetvédőkhöz vagy állatorvoshoz), inkább zárt (szellőzőnyílásokkal ellátott) dobozban, mint kalitkában tegyük. Ha mégis a kalitkában tudjuk megoldani a szállítást, akkor takarjuk azt le, mert a sötétség valamelyest megnyugtatja a madarat.
Ha a madárfióka gondozását természetvédőkre vagy más szakemberekre bízzuk, a szállítódobozára (esetleg kalitkára) írjuk rá, hogy mikor és pontosan hol találtuk. Így a szakemberek könnyebben azonosítják, és ha van rá lehetőség, az eredeti élőhely közelében tudják szabadon engedni.

Figyelmeztetések

Ha úgy döntünk, hogy gondjainkba veszünk egy madárfiókát, számoljunk azzal, hogy ez igencsak nagy megterhelést jelent! A fióka etetését, itatását azonnal (legkésőbb egy-két órán belül) meg kell kezdeni, majd szünet nélkül, óránként folytatni. Sajnos még így sem lehet tökéletesen utánozni a madárszülők gondoskodását, és a fiókának kisebb a túlélési esélye, mintha az öreg madarak gondoznák. Ezért csak valóban indokolt esetben fogjuk be a madárfiókát!
A madarat mindig felülről fogjuk meg úgy, hogy a két kezünkkel leszorítjuk a szárnyait, így nem tud vergődni, nem sérülnek a tollai. Soha ne fogjuk meg a szárnyánál, a lábánál vagy a nyakánál!
Ha a madárfiókával állatorvoshoz fordulunk, a kezelési költséget nekünk kell állni! Emellett a madárfiókáról való gondoskodás más kiadásokkal is jár (pl. élelmezés). Ha az anyagi terheket nem tudjuk vállalni, inkább kérjünk segítséget a hivatkozásoknál található szervezetektől.
Ne adjunk a madárfiókáknak párizsit, felvágottat, mert a sós ételeket rosszul tűrik! Ugyanígy nem megfelelő madártáplálék a kenyérmorzsa (még a verébfiókáknak sem). Bár a csontkukac olcsóbb, helyette inkább lisztkukacot vásároljunk, mert a csonti a tenyésztési módja miatt fertőzéseket terjeszthet.
Az itatáshoz ne használjunk üvegből készült cseppentőt, mert a madár összetörheti a csőrével, és a szilánkok súlyos sérüléseket okozhatnak.

Amire szükséged lehet

Pokróc, rongy vagy pulóver a madárfióka befogásához
Margarinos tál, kartondoboz, majd kalitka a madár elhelyezéséhez
Madáreleség
- kezdetben macskakonzerv; túró, reszelt sajt és főtt tojás; forrázott lisztkukac; nyers marhahús; esetleg búza- vagy kukoricadarából főzőtt pempő
- később apró magokból álló keverék, élő lisztkukac, sáska, tücsök, kisegér
- kiegészítő tápanyagok – kalcium-foszfát és multivitamin por
hosszú szárú csipesz az etetéshez, az itatáshoz pedig kisebb fecskendő vagy csepegtető
sok-sok idő és türelem

Források, hivatkozások

Fiókát találtam! Mit tegyek? – Részletes információk a Magyar Madártani Egyesület honlapján
Részletes útmutató az etetéshez a Hortobágyi Madárparktól
Egy kis tengelic megmentésének részletes leírása
Amennyiben nem tudunk gondoskodni a madárról (nem tudjuk vállalni a tartása anyagi következményeit vagy az óránkénti, majd 2-3 óránkénti etetést), az alábbi szervezetekhez fordulhatunk. Fontos, hogy ők többnyire nem tudnak kimenni a madárfiókáért, nekünk kell beszállítani!
Ha mi magunk nem tudjuk eljuttatni a fiókát a fenti szervezetekhez, vagy más típusú segítségre van szükségünk (például nagytestű madár visszahelyezéséhez a fészekbe), a területileg illetékes nemzeti parkhoz fordulhatunk: Nemzeti Park Igazgatóságok

Az oldal szerzői

Hogyankell, JViki

Személyes eszközök

Keresés

Nézetek