„Beavatni a boroshordókat” változatai közötti eltérés

A lap 2012. október 25., 15:49-kori változata

A hordókat komoly meló beavatni, örök kérdés, hogy mennyit kell áztatni, és mennyit kell forrázni. A válasz mindkét kérdésre: rengeteget.

Először a forró vizet kell belezúdítani a hordóba, és csak lazán kell bedugózni. A hordó hengergetésével a hordóban jó sok gőz keletkezik, amelyet kb. egy perces hengergetés után ki kell engedni. Vigyázat! Ilyenkor a gőznyomás méterekre lőheti a dugót, szóval ne hajoljunk fölé!
Ezután gyorsan újra le kell dugózni, miáltal a kihűlő forró vízgőz kicsapódik, térfogata csökken, és a hordóban vákuum keletkezik. Ez segít a fa pórusaiból a lerakódások eltávolításában.
Érdemes egész nyáron áztatni, így az utolsó áztatóvizek szinte teljesen faízmentesek lesznek. A legutolsó áztatás után a hordót tömény szesszel öblítsük ki.

A forrázás után a hordókat kénezzük meg. A hordókban havonta el kell égetni hektónként egy kénlapot, egyébként gombák szaporodnak el benne.
A hordókban a ként úgy kell elhelyezni, hogy az annak a közepén égjen el.
Ha a kénlap elégett, vegyük ki az ánslagot, mert a drót megrozsdásodik a keletkező kénsav, kénessav hatására, és a kénlap beleesik a hordóba!
Utolsó lépésben a pince légterében is égessünk el egy kénlapot, amikor azt meggyújtjuk, gyorsan csukjuk rá a pinceajtót, és egy hétig felé se menjünk.

A kénezéshez a virágárusok által használt vékony kötöző drótot is használhatjuk, ez nem roncsolja a dugót és a hordó nyílását, ugyanakkor kibírja az égő ként.

A kénezés egy elég veszélyes folyamat, mert ha belélegezzük az égő kén szagát, akkor napokig gyötri a tüdőt a szúró érzés. Ezért minden hordóhoz készítsük elő a szükséges kénadagot, úgy összehajtogatva a kénlapokat, hogy könnyen és gyorsan bele tudjam tenni az égő ként a hordóba. Meggyújtjuk, majd gyorsan ledugózzuk.