„Testbeszédből olvasni” változatai közötti eltérés
Innen: Hogyankell.hu
1. sor: | 1. sor: | ||
== Hogyan kell a testbeszédből olvasni? == | == Hogyan kell a testbeszédből olvasni? == | ||
− | [[Fájl:Mozdulat.jpg]]A nonverbális kommunikációnak is nevezett beszédet kísérő apró jelzések sokszor többet mondanak, mint a szavak. Legtöbbször csak alátámasztják a mondanivalót, de vannak olyan esetek is, amikor leleplezik a beszélőt. Mivel általában tudattalanabbak és automatikusabbak, mint a verbális üzenetek, ezért őszintébbek is, viszont emiatt nehezebb is következtetni a jelentésükre. | + | [[Fájl:Mozdulat.jpg|right]]A nonverbális kommunikációnak is nevezett beszédet kísérő apró jelzések sokszor többet mondanak, mint a szavak. Legtöbbször csak alátámasztják a mondanivalót, de vannak olyan esetek is, amikor leleplezik a beszélőt. Mivel általában tudattalanabbak és automatikusabbak, mint a verbális üzenetek, ezért őszintébbek is, viszont emiatt nehezebb is következtetni a jelentésükre. |
== Lépések == | == Lépések == |
A lap jelenlegi, 2011. június 22., 15:59-kori változata
[szerkesztés] Hogyan kell a testbeszédből olvasni?
A nonverbális kommunikációnak is nevezett beszédet kísérő apró jelzések sokszor többet mondanak, mint a szavak. Legtöbbször csak alátámasztják a mondanivalót, de vannak olyan esetek is, amikor leleplezik a beszélőt. Mivel általában tudattalanabbak és automatikusabbak, mint a verbális üzenetek, ezért őszintébbek is, viszont emiatt nehezebb is következtetni a jelentésükre.
[szerkesztés] Lépések
- Figyeljük meg a partnerünket! A nonverbális kommunikáció értelmezése mindig a megfigyeléssel kezdődik. Egy pillanat és egy rezzenés azonban legtöbbször még nem nyújt kellő információt a másik viselkedésére vagy szándékára nézve. A messzebb menő következtetések levonásához érdemes legalább egy hosszabb mozdulatsort vagy megnyilvánulás-sorozatot alapul venni.
- Figyeljük meg a másik tekintetét! A tekintet az egyik legtöbbet mondó, de a legkönnyebben füllentő része is az embernek. A mimikát viszonylag könnyű irányítani, ezért is hívják pókerarcnak, melyből nem mindig lehet kiolvasni az igazságot. Vannak azonban az arcon olyan részek is, melyet nehezebb vagy szinte lehetetlen koordinálni. Ilyen például a pupilla, melynek kitágulása vonzódást, izgalmat és aktív érdeklődést jelöl. A hosszan tartó szemkontaktussal vonzalmunkat és intimitás iránti igényünket fejezhetjük ki a legkönnyebben. Azonban vigyázni kell, mert a bámulás ezzel ellentétben az agresszió jeleként értelmezhető.
- Figyeld a kezeket és a lábakat! Megeshet, hogy valakinek a szavai és a mozdulatai, nem verbális jelzései ellentmondanak egymásnak. Ilyenkor érdemes a kezeket és a lábakat figyelni, mert ezek a legkevésbé szabályozott, legautomatikusabb jelzések az embereknél. A gesztikuláció (kézmozgás) alá is támaszthatja a mondanivalót, ilyenkor legtöbbször sodró, dinamikus, előre irányuló mozgásokat teszünk. A zárt, oldalra vagy magunk elé feszített és szorított kezek mindenképpen a beszélő negatív érzéseit fejezik ki vagy a másik féllel vagy a beszéd tartalmával kapcsolatban. A haj, az arc és a fül piszkálása általában a titkolózás jeleként értelmezhető. A lábak jelzik, hogy mennyire kényelmes az adott szituáció a másik számára. A feszesen álló, zárt lábak, főleg a hátradőlt testtartással kiegészülve általában a kellemetlen, feszült hangulat jelei.
- Az érintés politikája: létezik egy etiketthez hasonló íratlan szabály, miszerint nyilvános társaságban úgy illik, hogy először mindig a férfi érintse meg a hölgyet. Egy nőnek nem szerencsés érintést kezdeményezni, még intim helyzetekben sem, mert az tolakodónak, rámenősnek tűnhet, elveszi az irányítás lehetőségét a férfitől és a kéretés, játékosság esélyét a nőtől.
- Közel, s távol: A két ember között lévő viszonyt legszembetűnőbben a közöttük lévő fizikai távolság és az általuk fenntartott úgynevezett térközszabályozás fejezi ki. Az, hogy milyen közel engedünk magunkhoz valakit, leginkább a kultúránktól függ, de egyben kifejezi az adott személy iránti érzéseinket is. Például az angolok szeretik megtartani a „három lépés távolságot”, míg a távol-keleti népek nem irtóznak attól sem, ha valaki közelebb áll hozzájuk a metrón. Az amerikaiak pedig nem tartják túl intimnek egymás érintését, még akkor sem, ha nincs szoros kapcsolat a felek között.
- Reagáljunk megfelelően! Azért is fontos, hogy figyeljünk mások nem verbális reakcióira, mert így könnyebben tudunk azokhoz alkalmazkodni, és így hatékonyabb és mindkét (több) fél számára kellemesebb kommunikációs légkör alakulhat ki egy beszélgetés alkalmával.
[szerkesztés] Tippek
- A nem verbális jelzések sokszor kulturális, konvencionális jelentéssel bírnak, és azok által szabályozott, ezért egy távoli kultúrába való elutazás előtt érdemes alaposabban is tájékozódni az adott kultúrában érvényes szabályokról, és betartani azokat. Pl. a keleti kultúrákban kifejezetten sértésnek veszik a szemkontaktus tartását.
- Nem csak az utazások, de sokszor az üzleti tárgyalások alkalmával is jól jöhet, ha ismerjük a tárgyalópartner nem verbális jelzéseinek értelmét, hisz így könnyen egy lépéssel előtte járhatunk a tárgyalás során.
- Létezik egy úgy nevezett egyensúly-intimitás elmélet, miszerint, ha valakivel nem szeretnénk különösebben belsőséges viszonyt kialakítani, mégis egyik modalitásban nő az intimitás mértéke pl. szemkontaktus tartása, akkor egy másik modalitásban automatikusan csökkentjük az intimitás mértékét pl. hátrébb lépünk egy kicsivel.
[szerkesztés] Amire szükséged lehet
- tájékozódás
- önismeret
- önkontroll
[szerkesztés] Figyelmeztetések
- Bár a különböző jelzéseknek sok lehetséges magyarázata van, és legtöbbjüket még kísérletek is bizonyítják, egyiket sem vehetjük készpénznek. Egy ember személységéről vagy hiteléről alkotott megítélésünket sem alapozhatjuk kizárólag az általunk megfigyelt nonverbális jelzésekre, mivel kivételek mindig léteznek!
[szerkesztés] Kapcsolódó források, hivatkozások
- Edward T. Hall: Rejtett dimenziók