Cikkek:Napjaink gyakori munkahelyi ártalma, a kiégés

Napjaink gyakori munkahelyi ártalma, a kiégés

Ma már semmi meglepő nincs abban, ha valaki arról panaszkodik, hogy stresszes a munkahelye, és állandóan feszült a rá nehezedő felelősség miatt. Emiatt viszont egyre többen szenvednek kiégéstől, ami hosszú távon igen ártalmas is lehet.

Mit jelent maga a kiégés?

A kiégés (angol szóval burnout) egy olyan specifikus munkahelyi ártalom, ami érzelmi-testi-lelki kimerültséggel jár. Többnyire fokozott érzelmi megterhelés és hosszabb időn keresztül fennálló stressz okozza. Bármilyen munkakörben dolgozónál jelentkezhet, de főleg a segítő szakmákban tevékenykedők (pl. pszichológusok, orvosok, pedagógusok, szociális segítők, mentősök) körében gyakori. Leggyakrabban azok szenvednek tőle, akik túlzottan igényesek a munkájukra, mindig a maximumot akarják nyújtani, emiatt túlzott elvárásokat támasztanak magukkal szemben.

A kiégés sokszor nem csupán egy magától is megoldódó állapot, hanem egy olyan pszichés betegség, amelyet kezelni kell. Erre a balatonfűzfői Swan Lake Központ intenzív terápiája keretében is lehetőségünk van.

Melyek a kiégés tünetei?

A burnout szindróma változatos testi és lelki panaszokkal jár, ám a leggyakrabban az alábbiak figyelhetőek meg:

- Csökken a motiváció.

- Csökken az önbizalom.

- Fokozódik a stresszérzékenység .

Testi szinten pedig jelentkezhet:

- Erőteljes szédülés.

- Az egyensúly zavara.

- Erős szívdobogásérzés.

- Izomfeszültség.

- Fejfájás.

- Emésztőrendszeri panaszok (hasi görcs, hányinger, gyomorfájás).

- Szédülés.

Ezek a tünetek ijesztőek lehetnek, ám fontos tudni, hogy általában nem szervi rendellenesség okozza őket, hanem csupán pszichoszomatikus eredetűek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne kellene komolyan venni őket.

A kiégés különböző fokozatai

A kiégés folyamata több szakaszból áll. Amikor új munkahelyre kerülünk, vagy előléptetés miatt munkakört váltunk, eleinte teli vagyunk tettvággyal és motivációval, mindenkinek be akarjuk bizonyítani, hogy alkalmasak vagyunk a pozícióra. Minden erőnket beleadjuk a munkába, sokszor nem is a 100%-os teljesítményre törekszünk, hanem még ennél is többre. Úgy érezzük, az új pozíciónk egy főnyeremény.

Aztán ahogy telik az idő, ritkulnak az elismerések és a pozitív visszajelzések, emiatt a lelkesedésünk is csökkenni kezd. Már csak kötelességtudatból vagyunk maximalisták, de egyre kevésbé leljük az örömünket a munkában. Ám mivel félünk attól, hogy csalódást okozunk a kollégáknak és a feletteseknek, ezért továbbra is a tőlünk megszokott teljesítményt nyújtuk, igaz, most már egyre nehezebb eleget tenni az elvárásoknak. Emiatt gyakran háttérbe szorítjuk a magánéletünket, sőt, akár az olyan alapvető fizikai szükségleteinket is, mint az evés vagy az alvás.

Ez a feszített munkatempó azonban megbosszulja magát, végül a teljes közöny fázisába lépünk. Itt már nem motivál semmi, a munkánkat odaadás nélkül, sematikusan végezzük. Már nincs kedvünk a társas érintkezésekhez, a munkán kívüli programokhoz, inkább csak otthon heverünk magányosan. Ekkorra a kiégés egyértelmű jelei mutatkoznak, így itt az ideje segítséget kérni.