„Javítani a gyermekkori beszédhibákat” változatai közötti eltérés
Innen: Hogyankell.hu
(→Tippek) |
(→Lépések) |
||
| 8. sor: | 8. sor: | ||
## Suttogjunk a háta mögött, és figyeljük meg, mikor reagál! | ## Suttogjunk a háta mögött, és figyeljük meg, mikor reagál! | ||
## Gondoljuk át, hogy nincs-e túl sok háttérzaj (tévé, rádió) a gyermek környezetében! Kapcsoljuk ki a felesleges hangforrásokat, és így beszéljünk a gyermekkel! | ## Gondoljuk át, hogy nincs-e túl sok háttérzaj (tévé, rádió) a gyermek környezetében! Kapcsoljuk ki a felesleges hangforrásokat, és így beszéljünk a gyermekkel! | ||
| − | ## Amikor a gyermekhez beszélünk, változatosan tegyük! Változtassuk a hangerőnket, a beszéd ritmusát, | + | ## Amikor a gyermekhez beszélünk, változatosan tegyük! Változtassuk a hangerőnket, a beszéd ritmusát, biztassuk a gyermeket, hogy például a mondókák ismétlésénél próbáljon ebben is követni minket. |
| − | # | + | # Forduljunk a gyermek felé! A csecsemőknek és a hangok képzésével ismerkedő kisgyermekeknek sokat segít a beszéd tanulásában, ha nemcsak hallják, hanem látják is, amikor beszélünk hozzájuk. Így könnyebben le tudják utánozni az általunk használt ajakmozgásokat. Ha tehetjük, forduljunk a kisgyermek felé beszéd közben, nézzünk rá, hajoljunk le hozzá vagy guggoljunk le mellé játék közben. Kisbabákhoz pelenkázás vagy szoptatás, etetés közben is érdemes beszélni, ilyenkor általában úgyis a szülő arcát figyeli a gyermek. |
# '''Folytassunk a kezdetektől párbeszédet!''' A kisbabák egy idő után már nem „véletlenül” formázzák a hangokat, hanem próbálják utánozni a hallott hangokat, látott ajakmozgásokat. Bár ilyenkor még nem beszélnek, reagáljunk ezekre a kezdetleges hangadásokra is, válaszoljunk rájuk, így a szóbeli kommunikáció alapjait teremtjük meg. Ezután adjunk lehetőséget a gyermeknek a válaszadásra, bátorítsuk arra, hogy hangadással tartsa fenn a kapcsolatot. Később is törekedjünk arra, hogy aktív és folyamatos párbeszédet folytassunk vele, még akkor is, ha ez bizonyos életszakaszokban fárasztó lehet (például amikor a gyermek minden egyes tárgynak újra és újra megkérdezi a nevét). | # '''Folytassunk a kezdetektől párbeszédet!''' A kisbabák egy idő után már nem „véletlenül” formázzák a hangokat, hanem próbálják utánozni a hallott hangokat, látott ajakmozgásokat. Bár ilyenkor még nem beszélnek, reagáljunk ezekre a kezdetleges hangadásokra is, válaszoljunk rájuk, így a szóbeli kommunikáció alapjait teremtjük meg. Ezután adjunk lehetőséget a gyermeknek a válaszadásra, bátorítsuk arra, hogy hangadással tartsa fenn a kapcsolatot. Később is törekedjünk arra, hogy aktív és folyamatos párbeszédet folytassunk vele, még akkor is, ha ez bizonyos életszakaszokban fárasztó lehet (például amikor a gyermek minden egyes tárgynak újra és újra megkérdezi a nevét). | ||
# '''Ne ismételjük a hibásan ejtett szavakat!''' A kisgyermekek eleinte csak kezdetleges szavakat formáznak, bizonyos hangokat még nem tudnak tisztán ejteni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem ismerik fel a különbséget – csak még nem képesek tökéletesen kifejezni magukat. Ha ilyenkor a felnőttek is használni kezdik a hibás szavakat (a „macska” helyett mindig azt mondják, hogy „matka”), azzal rögzítik a rossz hangképzést. Gügyögés helyett ezért mindig a helyes alakokat használva beszéljünk a gyermekhez, hiszen csak így képes továbblépni és megtanulni a bonyolultabb hangok képzését. | # '''Ne ismételjük a hibásan ejtett szavakat!''' A kisgyermekek eleinte csak kezdetleges szavakat formáznak, bizonyos hangokat még nem tudnak tisztán ejteni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem ismerik fel a különbséget – csak még nem képesek tökéletesen kifejezni magukat. Ha ilyenkor a felnőttek is használni kezdik a hibás szavakat (a „macska” helyett mindig azt mondják, hogy „matka”), azzal rögzítik a rossz hangképzést. Gügyögés helyett ezért mindig a helyes alakokat használva beszéljünk a gyermekhez, hiszen csak így képes továbblépni és megtanulni a bonyolultabb hangok képzését. | ||
# '''Javítás helyett egyszerűen ismételjük el a helyes alakot!''' Soha ne szóljunk rá a gyermekre vagy tegyük nevetség tárgyává azért, mert rosszul ejt egy hangot – ezzel csak elvennénk a kedvét attól, hogy megpróbálja (később) helyesen is megformázni az adott szót. Még csak figyelmeztetni sem kell a hibájára, a legtöbb gyermek úgyis érzi a különbséget. A felnőttnek egyszerűen annyi a dolga, hogy jó példát mutat a helyes beszéddel. Amikor például a gyermek azt mondja, hogy „ató”, egyszerűen ismételjük el a pontos alakot: „Igen, az ott egy autó.” | # '''Javítás helyett egyszerűen ismételjük el a helyes alakot!''' Soha ne szóljunk rá a gyermekre vagy tegyük nevetség tárgyává azért, mert rosszul ejt egy hangot – ezzel csak elvennénk a kedvét attól, hogy megpróbálja (később) helyesen is megformázni az adott szót. Még csak figyelmeztetni sem kell a hibájára, a legtöbb gyermek úgyis érzi a különbséget. A felnőttnek egyszerűen annyi a dolga, hogy jó példát mutat a helyes beszéddel. Amikor például a gyermek azt mondja, hogy „ató”, egyszerűen ismételjük el a pontos alakot: „Igen, az ott egy autó.” | ||
# '''Járjunk jó példával a gyermek előtt!''' A gyermek fejlődését akkor segítjük legjobban, ha mindig egy kicsit magasabb szinten beszélünk hozzá, mint ahogy ő kommunikál velünk. Természetesen nem arról van szó, hogy egy évesen már filozófiai értekezést folytassunk vele, de kezeljük értelmes, kommunikatív lényként. Amikor a csecsemő még csak pár hangot adva jelzi igényét valami iránt, mi nyugodtan nevezzük azt meg szavakkal (ha a pici a labda után nyúlna, és azt mondja, hogy „la!”, mi azt ismételjük, hogy: „labda!”). Amikor még csak szavakat használ – sokszor hibásan ejtve –, mi már kommunikálhatunk vele egyszerű mondatokkal. (Ha azt mondja: „Tenéj!” mi kérdezzünk vissza: „Kenyeret kérsz? Tessék, adom a kenyeret.”) Általánosságban az a jó, ha már az egészen pici gyermeknek is egyszerű mondatokat mondunk, és később egyre összetettebb szerkezeteket használunk. | # '''Járjunk jó példával a gyermek előtt!''' A gyermek fejlődését akkor segítjük legjobban, ha mindig egy kicsit magasabb szinten beszélünk hozzá, mint ahogy ő kommunikál velünk. Természetesen nem arról van szó, hogy egy évesen már filozófiai értekezést folytassunk vele, de kezeljük értelmes, kommunikatív lényként. Amikor a csecsemő még csak pár hangot adva jelzi igényét valami iránt, mi nyugodtan nevezzük azt meg szavakkal (ha a pici a labda után nyúlna, és azt mondja, hogy „la!”, mi azt ismételjük, hogy: „labda!”). Amikor még csak szavakat használ – sokszor hibásan ejtve –, mi már kommunikálhatunk vele egyszerű mondatokkal. (Ha azt mondja: „Tenéj!” mi kérdezzünk vissza: „Kenyeret kérsz? Tessék, adom a kenyeret.”) Általánosságban az a jó, ha már az egészen pici gyermeknek is egyszerű mondatokat mondunk, és később egyre összetettebb szerkezeteket használunk. | ||
| + | # '''Játsszunk sokat a hangunkkal, beszédszerveinkkel!''' Utánozzunk medvedörmögést, madárcsiripelést, szirénahangot – ami csak eszünkbe jut. A kisgyerekek általában szívesen ismétlik utánunk a legkülönbözőbb hangokat, ha mindezt játéknak fogjuk fel, közben pedig alaposan át lehet tornáztatni a beszédképzéshez használt szerveket. | ||
# '''Teremtsünk alkalmat a beszélgetésre!''' Legyen minden napban olyan időszak, amikor a családtagok beszélgetnek egymással – a gyermeket is beleértve. Például a közös vacsora során vagy a lefekvés előtti órákban legyen rendszeres program, hogy a gyermeket megkérdezzük a napjáról, hogy mivel játszott, mit csinált, amíg a szülők dolgoztak. Kérdezzünk vissza, bíztassuk a gyermeket arra, hogy kifejezze a gondolatait. | # '''Teremtsünk alkalmat a beszélgetésre!''' Legyen minden napban olyan időszak, amikor a családtagok beszélgetnek egymással – a gyermeket is beleértve. Például a közös vacsora során vagy a lefekvés előtti órákban legyen rendszeres program, hogy a gyermeket megkérdezzük a napjáról, hogy mivel játszott, mit csinált, amíg a szülők dolgoztak. Kérdezzünk vissza, bíztassuk a gyermeket arra, hogy kifejezze a gondolatait. | ||
# '''Ha kell, forduljunk szakemberhez!''' Ha azt tapasztaljuk, hogy a gyermekünk a kortársaihoz képest jelentősen elmarad a beszéd fejlődésében, mindenképp érdemes szakember segítségét kérni. Legkésőbb óvodás korban már látható, ha a gyermek beszédfejlődésében (súlyosabb) zavar van. Beszéljünk erről az óvónőkkel, kérjünk segítséget – az óvodák általában kapcsolatban állnak szakképzett logopédusokkal. Ha már óvodáskor előtt valószínűsíthető a probléma – például ha a gyermek másfél éves korában még egyáltalán nem mutat hajlandóságot a beszédre –, akkor a helyi illetőségű pedagógiai szakszolgálatoknál kérhetünk segítséget korai fejlesztés keretében. | # '''Ha kell, forduljunk szakemberhez!''' Ha azt tapasztaljuk, hogy a gyermekünk a kortársaihoz képest jelentősen elmarad a beszéd fejlődésében, mindenképp érdemes szakember segítségét kérni. Legkésőbb óvodás korban már látható, ha a gyermek beszédfejlődésében (súlyosabb) zavar van. Beszéljünk erről az óvónőkkel, kérjünk segítséget – az óvodák általában kapcsolatban állnak szakképzett logopédusokkal. Ha már óvodáskor előtt valószínűsíthető a probléma – például ha a gyermek másfél éves korában még egyáltalán nem mutat hajlandóságot a beszédre –, akkor a helyi illetőségű pedagógiai szakszolgálatoknál kérhetünk segítséget korai fejlesztés keretében. | ||
A lap 2017. október 30., 08:02-kori változata
Hogyan kell javítani a gyermekkori beszédhibákat?
A beszéd elsajátítása nagyon bonyolult folyamat. A kisgyermek az első igazi szavakat csak egy éves kora körül kezdi használni, de a kiejtés eleinte nem tökéletes, ehhez még hosszú utat kell megtenni. A legtöbb gyermek azonban 5 éves korában már képes arra, hogy tisztán és mindenki számára érthetően beszéljen. Ebben az időszakban sokat tehetünk azért, hogy segítsünk a gyermeknek elsajátítani a helyes kiejtést és a mindenki számára érthető beszédet.
Lépések
- Figyeljük meg a gyermeket! A tiszta beszéd elsajátításának alapvetően két feltétele van: a jó hallás és a kellően „edzett”, megfelelően működő beszédszervek. Próbáljuk meg kideríteni, hogy mi nehezíti a gyermek dolgát:
- Suttogjunk a háta mögött, és figyeljük meg, mikor reagál!
- Gondoljuk át, hogy nincs-e túl sok háttérzaj (tévé, rádió) a gyermek környezetében! Kapcsoljuk ki a felesleges hangforrásokat, és így beszéljünk a gyermekkel!
- Amikor a gyermekhez beszélünk, változatosan tegyük! Változtassuk a hangerőnket, a beszéd ritmusát, biztassuk a gyermeket, hogy például a mondókák ismétlésénél próbáljon ebben is követni minket.
- Forduljunk a gyermek felé! A csecsemőknek és a hangok képzésével ismerkedő kisgyermekeknek sokat segít a beszéd tanulásában, ha nemcsak hallják, hanem látják is, amikor beszélünk hozzájuk. Így könnyebben le tudják utánozni az általunk használt ajakmozgásokat. Ha tehetjük, forduljunk a kisgyermek felé beszéd közben, nézzünk rá, hajoljunk le hozzá vagy guggoljunk le mellé játék közben. Kisbabákhoz pelenkázás vagy szoptatás, etetés közben is érdemes beszélni, ilyenkor általában úgyis a szülő arcát figyeli a gyermek.
- Folytassunk a kezdetektől párbeszédet! A kisbabák egy idő után már nem „véletlenül” formázzák a hangokat, hanem próbálják utánozni a hallott hangokat, látott ajakmozgásokat. Bár ilyenkor még nem beszélnek, reagáljunk ezekre a kezdetleges hangadásokra is, válaszoljunk rájuk, így a szóbeli kommunikáció alapjait teremtjük meg. Ezután adjunk lehetőséget a gyermeknek a válaszadásra, bátorítsuk arra, hogy hangadással tartsa fenn a kapcsolatot. Később is törekedjünk arra, hogy aktív és folyamatos párbeszédet folytassunk vele, még akkor is, ha ez bizonyos életszakaszokban fárasztó lehet (például amikor a gyermek minden egyes tárgynak újra és újra megkérdezi a nevét).
- Ne ismételjük a hibásan ejtett szavakat! A kisgyermekek eleinte csak kezdetleges szavakat formáznak, bizonyos hangokat még nem tudnak tisztán ejteni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem ismerik fel a különbséget – csak még nem képesek tökéletesen kifejezni magukat. Ha ilyenkor a felnőttek is használni kezdik a hibás szavakat (a „macska” helyett mindig azt mondják, hogy „matka”), azzal rögzítik a rossz hangképzést. Gügyögés helyett ezért mindig a helyes alakokat használva beszéljünk a gyermekhez, hiszen csak így képes továbblépni és megtanulni a bonyolultabb hangok képzését.
- Javítás helyett egyszerűen ismételjük el a helyes alakot! Soha ne szóljunk rá a gyermekre vagy tegyük nevetség tárgyává azért, mert rosszul ejt egy hangot – ezzel csak elvennénk a kedvét attól, hogy megpróbálja (később) helyesen is megformázni az adott szót. Még csak figyelmeztetni sem kell a hibájára, a legtöbb gyermek úgyis érzi a különbséget. A felnőttnek egyszerűen annyi a dolga, hogy jó példát mutat a helyes beszéddel. Amikor például a gyermek azt mondja, hogy „ató”, egyszerűen ismételjük el a pontos alakot: „Igen, az ott egy autó.”
- Járjunk jó példával a gyermek előtt! A gyermek fejlődését akkor segítjük legjobban, ha mindig egy kicsit magasabb szinten beszélünk hozzá, mint ahogy ő kommunikál velünk. Természetesen nem arról van szó, hogy egy évesen már filozófiai értekezést folytassunk vele, de kezeljük értelmes, kommunikatív lényként. Amikor a csecsemő még csak pár hangot adva jelzi igényét valami iránt, mi nyugodtan nevezzük azt meg szavakkal (ha a pici a labda után nyúlna, és azt mondja, hogy „la!”, mi azt ismételjük, hogy: „labda!”). Amikor még csak szavakat használ – sokszor hibásan ejtve –, mi már kommunikálhatunk vele egyszerű mondatokkal. (Ha azt mondja: „Tenéj!” mi kérdezzünk vissza: „Kenyeret kérsz? Tessék, adom a kenyeret.”) Általánosságban az a jó, ha már az egészen pici gyermeknek is egyszerű mondatokat mondunk, és később egyre összetettebb szerkezeteket használunk.
- Játsszunk sokat a hangunkkal, beszédszerveinkkel! Utánozzunk medvedörmögést, madárcsiripelést, szirénahangot – ami csak eszünkbe jut. A kisgyerekek általában szívesen ismétlik utánunk a legkülönbözőbb hangokat, ha mindezt játéknak fogjuk fel, közben pedig alaposan át lehet tornáztatni a beszédképzéshez használt szerveket.
- Teremtsünk alkalmat a beszélgetésre! Legyen minden napban olyan időszak, amikor a családtagok beszélgetnek egymással – a gyermeket is beleértve. Például a közös vacsora során vagy a lefekvés előtti órákban legyen rendszeres program, hogy a gyermeket megkérdezzük a napjáról, hogy mivel játszott, mit csinált, amíg a szülők dolgoztak. Kérdezzünk vissza, bíztassuk a gyermeket arra, hogy kifejezze a gondolatait.
- Ha kell, forduljunk szakemberhez! Ha azt tapasztaljuk, hogy a gyermekünk a kortársaihoz képest jelentősen elmarad a beszéd fejlődésében, mindenképp érdemes szakember segítségét kérni. Legkésőbb óvodás korban már látható, ha a gyermek beszédfejlődésében (súlyosabb) zavar van. Beszéljünk erről az óvónőkkel, kérjünk segítséget – az óvodák általában kapcsolatban állnak szakképzett logopédusokkal. Ha már óvodáskor előtt valószínűsíthető a probléma – például ha a gyermek másfél éves korában még egyáltalán nem mutat hajlandóságot a beszédre –, akkor a helyi illetőségű pedagógiai szakszolgálatoknál kérhetünk segítséget korai fejlesztés keretében.
Tippek
- Kiváló lehetőség a beszédtanulásra az esti mese. Akár már egészen pici korban elkezdhetünk pár mondatos meséket mondani a gyermeknek, majd ezt egyre hosszabb történetekké fejleszthetjük. Ne mindig könyvből meséljünk, találjunk ki olyan meséket, amelyeket a gyermek napjához vagy a család életéhez kapcsolódnak. Akár könyvből mesélünk, akár nem, tegyünk fel rövid kérdéseket a történet közben, a végén pedig adjunk lehetőséget a gyermeknek is arra, hogy megossza velünk a gondolatait.
- Rengeteget segít a beszédtanulásban, ha sokat mondókázunk, énekelünk a gyermekkel. Az egyszerű verseket a kisgyermek is könnyen megjegyzi és szívesen ismétli. Ez kiváló lehetőség arra, hogy játsszunk a hangunkkal: a verset először lassan mondjuk, majd egyre gyorsabban ismételjük, vagy mély hangon kezdjük, és folyamatosan emeljük a hangmagasságot. Ha még mozgást is kapcsolunk a versekhez (leguggolunk, felemeljük a karunkat, körbe fordulunk stb.), azzal egyszerre nagyon sok részképességet lehet fejleszteni.
- Hallgassuk meg a gyermeket! Ne vágjunk a szavába, ne hallgattassuk el, ha beszélni szeretne. Ha épp muszáj másra figyelnünk (például a boltban odaértünk a pénztárhoz), akkor kérjük meg, hogy várjon egy kicsit, de pár perccel később kérjük meg arra is, hogy mondja el, amit akart. A gyermek csak úgy tud megtanulni tisztán beszélni, ha van alkalma a gyakorlásra.
- A beszédhibák javítását, a helyes kiejtés gyakorlását nem érdemes halogatni. Míg egy 3 éves gyermek pár hónap alatt meg tudja tanulni a különbséget az „sz” és „s” hang között, addig ehhez 5 évesen már egy évre is szükség lehet, később pedig még több gyakorlásra lesz szükség a beszédhiba javításához.
- A beszédhibák javításával azért kell még óvodás korban foglalkozni, mert iskoláskorban az olvasás, írás elsajátítását is megnehezíthetik. Ha a beszédhibák 4,5-5 éves kor előtt nem múlnak el spontán módon, az otthoni és közösségbeli minták hatására, akkor már mindenképpen szakember segítségére van szükség.
- A kisgyermekek évek alatt sajátítják el a tiszta beszédet, ezért ne várjunk azonnali eredményeket vagy gyors javulást. A beszédhibák javításához is sok türelemre és kitartásra van szükség.
Amire szükséged lehet
- Türelem
- Helyesen ejtett szavak
Figyelmeztetések
- A beszédfejlődés a szoros összefüggésben áll a mozgás fejlődésével. Ha a gyermek mozgásfejlődése késik (például későn áll fel), akkor érdemes fokozottabb figyelmet fordítani a beszédtanulásra is.
- A beszédfejlődés zavarainak hátterében időnként egészségügyi gondok (például hallásprobléma vagy a fogak fejlődésének zavara) vagy lelki problémák (félelem, gátlások) állhatnak. Súlyosabb esetben ezért is érdemes szakemberhez fordulni, aki a probléma hátterét is fel tudja deríteni.
- A beszéd fejlődését sok egyéni tényező befolyásolja, a kisfiúk például általában később kezdenek beszélni, mint a kislányok. Ezért érdemes mindig több tényezőt figyelembe venni, ha felmerül, hogy a gyermek valamilyen nehézséggel küzd.
