Javítani a gyermekkori beszédhibákat - Laptörténet

JViki: /* Lépések */

2017-10-30T08:09:25Z

‎Lépések

JViki: /* Lépések */

2017-10-30T08:02:03Z

‎Lépések

JViki: /* Tippek */

2017-10-30T07:44:56Z

‎Tippek

JViki: /* Hogyan kell javítani a gyermekkori beszédhibákat? */

2017-10-30T07:34:24Z

‎Hogyan kell javítani a gyermekkori beszédhibákat?

JViki: /* Lépések */

2017-10-30T07:32:16Z

‎Lépések

JViki: /* Lépések */

2017-10-29T16:54:43Z

‎Lépések

JViki: Új oldal, tartalma: „== Hogyan kell javítani a gyermekkori beszédhibákat? == 250px A beszéd elsajátítása nagyon bonyolult folyamat. A kisgye…”

2017-10-29T16:53:03Z

Új oldal, tartalma: „== Hogyan kell javítani a gyermekkori beszédhibákat? == right|250px A beszéd elsajátítása nagyon bonyolult folyamat. A kisgye…”

Új lap

== Hogyan kell javítani a gyermekkori beszédhibákat? ==
[[Fájl:kisgyermek-beszedhiba.jpg|right|250px]]
A beszéd elsajátítása nagyon bonyolult folyamat. A kisgyermek az első igazi szavakat csak egy éves kora körül kezdi használni, de a kiejtés eleinte nem tökéletes, a tiszta beszéd elsajátításáig még hosszú utat kell megtenni. A legtöbb gyermek azonban 5 éves korában már képes arra, hogy pontosan ejtse a szavakat, és azokból egész mondatokat fűzzön össze. Ebben az időszakban sokat tehetünk azért, hogy segítsünk a gyermeknek elsajátítani a helyes kiejtést és a mindenki számára érthető beszédet.

== Lépések ==

# Figyeljük meg a gyermeket! A tiszta beszéd elsajátításának alapvetően két feltétele van: a jó hallás és a kellően „edzett”, megfelelően működő beszédszervek. Próbáljuk meg kideríteni, hogy mi nehezíti a gyermek dolgát:
## Suttogjunk a háta mögött, és figyeljük meg, mikor reagál!
## Gondoljuk át, hogy nincs-e túl sok háttérzaj (tévé, rádió) a gyermek környezetében! Kapcsoljuk ki a felesleges hangforrásokat, és így beszéljünk a gyermekkel!
## Amikor a gyermekhez beszélünk, változatosan tegyük! Változtassuk a hangerőnket, a beszéd ritmusát, bíztassuk a gyermeket, hogy például a mondókák ismétlésénél próbáljon ebben is követni minket.
## Játsszunk a hangszínűnkkel, a beszédszerveinkkel! Utánozzunk medvedörmögést, madárcsiripelést, szirénahangot – ami csak eszünkbe jut. A kisgyerekek általában szívesen ismétlik utánunk a legkülönbözőbb hangokat, ha mindezt játéknak fogjuk fel.
# Folytassunk a kezdetektől párbeszédet! A kisbabák egy idő után már nem „véletlenül” formázzák a hangokat, hanem próbálják utánozni a hallott hangokat, látott ajakmozgásokat. Bár ilyenkor még nem beszélnek, reagáljunk ezekre a kezdetleges hangadásokra is, válaszoljunk rájuk, így a szóbeli kommunikáció alapjait teremtjük meg. Ezután adjunk lehetőséget a gyermeknek a válaszadásra, bátorítsuk arra, hogy hangadással tartsa fenn a kapcsolatot. Később is törekedjünk arra, hogy aktív és folyamatos párbeszédet folytassunk vele, még akkor is, ha ez bizonyos életszakaszokban fárasztó lehet (például amikor a gyermek minden egyes tárgynak újra és újra megkérdezi a nevét).
# Ne ismételjük a hibásan ejtett szavakat! A kisgyermekek eleinte csak kezdetleges szavakat formáznak, bizonyos hangokat még nem tudnak tisztán ejteni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem ismerik fel a különbséget – csak még nem képesek tökéletesen kifejezni magukat. Ha ilyenkor a felnőttek is használni kezdik a hibás szavakat (a „macska” helyett mindig azt mondják, hogy „matka”), azzal rögzítik a rossz hangképzést. Gügyögés helyett ezért mindig a helyes alakokat használva beszéljünk a gyermekhez, hiszen csak így képes továbblépni és megtanulni a bonyolultabb hangok képzését.
# Javítás helyett egyszerűen ismételjük el a helyes alakot! Soha ne szóljunk rá a gyermekre vagy tegyük nevetség tárgyává azért, mert rosszul ejt egy hangot – ezzel csak elvennénk a kedvét attól, hogy megpróbálja (később) helyesen is megformázni az adott szót. Még csak figyelmeztetni sem kell a hibájára, a legtöbb gyermek úgyis érzi a különbséget. A felnőttnek egyszerűen annyi a dolga, hogy jó példát mutat a helyes beszéddel. Amikor például a gyermek azt mondja, hogy „ató”, egyszerűen ismételjük el a pontos alakot: „Igen, az ott egy autó.”
# Járjunk jó példával a gyermek előtt! A gyermek fejlődését akkor segítjük legjobban, ha mindig egy kicsit magasabb szinten beszélünk hozzá, mint ahogy ő kommunikál velünk. Természetesen nem arról van szó, hogy egy évesen már filozófiai értekezést folytassunk vele, de kezeljük értelmes, kommunikatív lényként. Amikor a csecsemő még csak pár hangot adva jelzi igényét valami iránt, mi nyugodtan nevezzük azt meg szavakkal (ha a pici a labda után nyúlna, és azt mondja, hogy „la!”, mi azt ismételjük, hogy: „labda!”). Amikor még csak szavakat használ – sokszor hibásan ejtve –, mi már kommunikálhatunk vele egyszerű mondatokkal. (Ha azt mondja: „Tenéj!” mi kérdezzünk vissza: „Kenyeret kérsz? Tessék, adom a kenyeret.”) Általánosságban az a jó, ha már az egészen pici gyermeknek is egyszerű mondatokat mondunk, és később egyre összetettebb szerkezeteket használunk.
# Teremtsünk alkalmat a beszélgetésre! Legyen minden napban olyan időszak, amikor a családtagok beszélgetnek egymással – a gyermeket is beleértve. Például a közös vacsora során vagy a lefekvés előtti órákban legyen rendszeres program, hogy a gyermeket megkérdezzük a napjáról, hogy mivel játszott, mit csinált, amíg a szülők dolgoztak. Kérdezzünk vissza, bíztassuk a gyermeket arra, hogy kifejezze a gondolatait.
# Ha kell, forduljunk szakemberhez! Ha azt tapasztaljuk, hogy a gyermekünk a kortársaihoz képest jelentősen elmarad a beszéd fejlődésében, mindenképp érdemes szakember segítségét kérni. Legkésőbb óvodás korban már látható, ha a gyermek beszédfejlődésében (súlyosabb) zavar van. Beszéljünk erről az óvónőkkel, kérjünk segítséget – az óvodák általában kapcsolatban állnak szakképzett logopédusokkal. Ha már óvodáskor előtt valószínűsíthető a probléma – például ha a gyermek másfél éves korában még egyáltalán nem mutat hajlandóságot a beszédre –, akkor a védőnő segítségével fordulhatunk korai fejlesztő intézetekhez.

== Tippek ==

* Kiváló lehetőség a beszédtanulásra az esti mese. Akár már egészen pici korban elkezdhetünk pár mondatos meséket mondani a gyermeknek, majd ezt egyre hosszabb történetekké fejleszthetjük. Ne mindig könyvből meséljünk, találjunk ki olyan meséket, amelyeket a gyermek napjához vagy a család életéhez kapcsolódnak. Akár könyvből mesélünk, akár nem, tegyünk fel rövid kérdéseket a történet közben, a végén pedig adjunk lehetőséget a gyermeknek is arra, hogy megossza velünk a gondolatait.
* Hallgassuk meg a gyermeket! Ne vágjunk a szavába, ne hallgattassuk el, ha beszélni szeretne. Ha épp muszáj másra figyelnünk (például a boltban odaértünk a pénztárhoz), akkor kérjük meg, hogy várjon egy kicsit, de pár perccel később kérjük meg arra, hogy mondja el, amit akart. A gyermek csak úgy tud megtanulni tisztán beszélni, ha van alkalma a gyakorlásra.
* A beszédhibák javítását, a helyes kiejtés gyakorlását nem érdemes halogatni. Míg egy 3 éves gyermek pár hónap alatt meg tudja tanulni a különbséget az „sz” és „s” hang között, addig ehhez 5 évesen már egy évre is szükség lehet, később pedig még több gyakorlásra lesz szükség a beszédhiba javításához.
* A beszédhibák javításával azért kell még óvodás korban foglalkozni, mert iskoláskorban az olvasás, írás elsajátítását is megnehezíthetik. Ha a beszédhibák 4,5-5 éves kor előtt nem múlnak el spontán módon, az otthoni és közösségbeli minták hatására, akkor már mindenképpen szakember segítségére van szükség.
* A kisgyermekek évek alatt sajátítják el a tiszta beszédet, ezért ne várjunk azonnali eredményeket vagy gyors javulást. A beszédhibák javításához is sok türelemre és kitartásra van szükség.

== Amire szükséged lehet ==

* Türelem
* Helyesen ejtett szavak

== Figyelmeztetések ==

* A beszédfejlődés a szoros összefüggésben áll a mozgás fejlődésével. Ha a gyermek mozgásfejlődése késik (például későn áll fel), akkor érdemes fokozottabb figyelmet fordítani a beszédtanulásra is.
* A beszédfejlődés zavarainak hátterében időnként egészségügyi gondok (például hallásprobléma vagy a fogak fejlődésének zavara) vagy lelki problémák (félelem, gátlások) állhatnak. Súlyosabb esetben ezért is érdemes szakemberhez fordulni, aki a probléma hátterét is fel tudja deríteni.
* A beszéd fejlődését sok egyéni tényező befolyásolja, a kisfiúk például általában később kezdenek beszélni, mint a kislányok. Ezért érdemes mindig több tényezőt figyelembe venni, ha felmerül, hogy a gyermek valamilyen nehézséggel küzd.

== Kapcsolódó források, hivatkozások ==

* [http://www.babaszoba.hu/articles/gyerek/Mindent_a_kisgyermekkori_beszedfejlodesrol?aid=20150928141033&autorefreshed=1 Minden a kisgyermekkori beszédfejlődésről]
* [http://www.szuloklapja.hu/gyermek-fejlodese/836/hogyan-segithetjuk-a-gyermek-beszedfejlodeset-utmutato-0-7-eves-korig.html Így segítheted a gyermek beszédfejlődését 0 és 7 éves kor között]
* [http://www.csaladivilag.hu/beszedproblemak-gyermekeknel/ Beszédhibák háttere és hasznos tanácsok a javításukhoz]
* [http://lagymanyosiovi.ujbuda.hu/sites/default/files/attachments/files/lagymanyosioviujbudahu/2017_08/fejlodik_a_beszed.doc Fejlődik a beszéd c. könyv a Lágymányosi Óvoda oldaláról]

[[Kategória:Család-gyerek-kapcsolatok]]
[[Kategória:Egészség]]

@@ 9. sor: / 9. sor: @@
 ## Gondoljuk át, hogy nincs-e túl sok háttérzaj (tévé, rádió) a gyermek környezetében! Kapcsoljuk ki a felesleges hangforrásokat, és így beszéljünk a gyermekkel!
 ## Amikor a gyermekhez beszélünk, változatosan tegyük! Változtassuk a hangerőnket, a beszéd ritmusát, biztassuk a gyermeket, hogy például a mondókák ismétlésénél próbáljon ebben is követni minket.
-# Forduljunk a gyermek felé! A csecsemőknek és a hangok képzésével ismerkedő kisgyermekeknek sokat segít a beszéd tanulásában, ha nemcsak hallják, hanem látják is, amikor beszélünk hozzájuk. Így könnyebben le tudják utánozni az általunk használt ajakmozgásokat. Ha tehetjük, forduljunk a kisgyermek felé beszéd közben, nézzünk rá, hajoljunk le hozzá vagy guggoljunk le mellé játék közben. Kisbabákhoz pelenkázás vagy szoptatás, etetés közben is érdemes beszélni, ilyenkor általában úgyis a szülő arcát figyeli a gyermek.
+# '''Forduljunk a gyermek felé!''' A csecsemőknek és a hangok képzésével ismerkedő kisgyermekeknek sokat segít a beszéd tanulásában, ha nemcsak hallják, hanem látják is, amikor beszélünk hozzájuk. Így könnyebben le tudják utánozni az általunk használt ajakmozgásokat. Ha tehetjük, forduljunk a kisgyermek felé beszéd közben, nézzünk rá, hajoljunk le hozzá vagy guggoljunk le mellé játék közben. Kisbabákhoz pelenkázás vagy szoptatás, etetés közben is érdemes beszélni, ilyenkor általában úgyis a szülő arcát figyeli a gyermek.
 # '''Folytassunk a kezdetektől párbeszédet!''' A kisbabák egy idő után már nem „véletlenül” formázzák a hangokat, hanem próbálják utánozni a hallott hangokat, látott ajakmozgásokat. Bár ilyenkor még nem beszélnek, reagáljunk ezekre a kezdetleges hangadásokra is, válaszoljunk rájuk, így a szóbeli kommunikáció alapjait teremtjük meg. Ezután adjunk lehetőséget a gyermeknek a válaszadásra, bátorítsuk arra, hogy hangadással tartsa fenn a kapcsolatot. Később is törekedjünk arra, hogy aktív és folyamatos párbeszédet folytassunk vele, még akkor is, ha ez bizonyos életszakaszokban fárasztó lehet (például amikor a gyermek minden egyes tárgynak újra és újra megkérdezi a nevét).
 # '''Ne ismételjük a hibásan ejtett szavakat!''' A kisgyermekek eleinte csak kezdetleges szavakat formáznak, bizonyos hangokat még nem tudnak tisztán ejteni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem ismerik fel a különbséget – csak még nem képesek tökéletesen kifejezni magukat. Ha ilyenkor a felnőttek is használni kezdik a hibás szavakat (a „macska” helyett mindig azt mondják, hogy „matka”), azzal rögzítik a rossz hangképzést. Gügyögés helyett ezért mindig a helyes alakokat használva beszéljünk a gyermekhez, hiszen csak így képes továbblépni és megtanulni a bonyolultabb hangok képzését.

@@ 8. sor: / 8. sor: @@
 ## Suttogjunk a háta mögött, és figyeljük meg, mikor reagál!
 ## Gondoljuk át, hogy nincs-e túl sok háttérzaj (tévé, rádió) a gyermek környezetében! Kapcsoljuk ki a felesleges hangforrásokat, és így beszéljünk a gyermekkel!
-## Amikor a gyermekhez beszélünk, változatosan tegyük! Változtassuk a hangerőnket, a beszéd ritmusát, bíztassuk a gyermeket, hogy például a mondókák ismétlésénél próbáljon ebben is követni minket.
+## Amikor a gyermekhez beszélünk, változatosan tegyük! Változtassuk a hangerőnket, a beszéd ritmusát, biztassuk a gyermeket, hogy például a mondókák ismétlésénél próbáljon ebben is követni minket.
-## Játsszunk a hangszínűnkkel, a beszédszerveinkkel! Utánozzunk medvedörmögést, madárcsiripelést, szirénahangot – ami csak eszünkbe jut. A kisgyerekek általában szívesen ismétlik utánunk a legkülönbözőbb hangokat, ha mindezt játéknak fogjuk fel.
+# Forduljunk a gyermek felé! A csecsemőknek és a hangok képzésével ismerkedő kisgyermekeknek sokat segít a beszéd tanulásában, ha nemcsak hallják, hanem látják is, amikor beszélünk hozzájuk. Így könnyebben le tudják utánozni az általunk használt ajakmozgásokat. Ha tehetjük, forduljunk a kisgyermek felé beszéd közben, nézzünk rá, hajoljunk le hozzá vagy guggoljunk le mellé játék közben. Kisbabákhoz pelenkázás vagy szoptatás, etetés közben is érdemes beszélni, ilyenkor általában úgyis a szülő arcát figyeli a gyermek.
 # '''Folytassunk a kezdetektől párbeszédet!''' A kisbabák egy idő után már nem „véletlenül” formázzák a hangokat, hanem próbálják utánozni a hallott hangokat, látott ajakmozgásokat. Bár ilyenkor még nem beszélnek, reagáljunk ezekre a kezdetleges hangadásokra is, válaszoljunk rájuk, így a szóbeli kommunikáció alapjait teremtjük meg. Ezután adjunk lehetőséget a gyermeknek a válaszadásra, bátorítsuk arra, hogy hangadással tartsa fenn a kapcsolatot. Később is törekedjünk arra, hogy aktív és folyamatos párbeszédet folytassunk vele, még akkor is, ha ez bizonyos életszakaszokban fárasztó lehet (például amikor a gyermek minden egyes tárgynak újra és újra megkérdezi a nevét).
 # '''Ne ismételjük a hibásan ejtett szavakat!''' A kisgyermekek eleinte csak kezdetleges szavakat formáznak, bizonyos hangokat még nem tudnak tisztán ejteni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem ismerik fel a különbséget – csak még nem képesek tökéletesen kifejezni magukat. Ha ilyenkor a felnőttek is használni kezdik a hibás szavakat (a „macska” helyett mindig azt mondják, hogy „matka”), azzal rögzítik a rossz hangképzést. Gügyögés helyett ezért mindig a helyes alakokat használva beszéljünk a gyermekhez, hiszen csak így képes továbblépni és megtanulni a bonyolultabb hangok képzését.
 # '''Javítás helyett egyszerűen ismételjük el a helyes alakot!''' Soha ne szóljunk rá a gyermekre vagy tegyük nevetség tárgyává azért, mert rosszul ejt egy hangot – ezzel csak elvennénk a kedvét attól, hogy megpróbálja (később) helyesen is megformázni az adott szót. Még csak figyelmeztetni sem kell a hibájára, a legtöbb gyermek úgyis érzi a különbséget. A felnőttnek egyszerűen annyi a dolga, hogy jó példát mutat a helyes beszéddel. Amikor például a gyermek azt mondja, hogy „ató”, egyszerűen ismételjük el a pontos alakot: „Igen, az ott egy autó.”
 # '''Járjunk jó példával a gyermek előtt!''' A gyermek fejlődését akkor segítjük legjobban, ha mindig egy kicsit magasabb szinten beszélünk hozzá, mint ahogy ő kommunikál velünk. Természetesen nem arról van szó, hogy egy évesen már filozófiai értekezést folytassunk vele, de kezeljük értelmes, kommunikatív lényként. Amikor a csecsemő még csak pár hangot adva jelzi igényét valami iránt, mi nyugodtan nevezzük azt meg szavakkal (ha a pici a labda után nyúlna, és azt mondja, hogy „la!”, mi azt ismételjük, hogy: „labda!”). Amikor még csak szavakat használ – sokszor hibásan ejtve –, mi már kommunikálhatunk vele egyszerű mondatokkal. (Ha azt mondja: „Tenéj!” mi kérdezzünk vissza: „Kenyeret kérsz? Tessék, adom a kenyeret.”) Általánosságban az a jó, ha már az egészen pici gyermeknek is egyszerű mondatokat mondunk, és később egyre összetettebb szerkezeteket használunk.
 # '''Teremtsünk alkalmat a beszélgetésre!''' Legyen minden napban olyan időszak, amikor a családtagok beszélgetnek egymással – a gyermeket is beleértve. Például a közös vacsora során vagy a lefekvés előtti órákban legyen rendszeres program, hogy a gyermeket megkérdezzük a napjáról, hogy mivel játszott, mit csinált, amíg a szülők dolgoztak. Kérdezzünk vissza, bíztassuk a gyermeket arra, hogy kifejezze a gondolatait.
 # '''Ha kell, forduljunk szakemberhez!''' Ha azt tapasztaljuk, hogy a gyermekünk a kortársaihoz képest jelentősen elmarad a beszéd fejlődésében, mindenképp érdemes szakember segítségét kérni. Legkésőbb óvodás korban már látható, ha a gyermek beszédfejlődésében (súlyosabb) zavar van. Beszéljünk erről az óvónőkkel, kérjünk segítséget – az óvodák általában kapcsolatban állnak szakképzett logopédusokkal. Ha már óvodáskor előtt valószínűsíthető a probléma – például ha a gyermek másfél éves korában még egyáltalán nem mutat hajlandóságot a beszédre –, akkor a helyi illetőségű pedagógiai szakszolgálatoknál kérhetünk segítséget korai fejlesztés keretében.

@@ 15. sor: / 15. sor: @@
 # '''Járjunk jó példával a gyermek előtt!''' A gyermek fejlődését akkor segítjük legjobban, ha mindig egy kicsit magasabb szinten beszélünk hozzá, mint ahogy ő kommunikál velünk. Természetesen nem arról van szó, hogy egy évesen már filozófiai értekezést folytassunk vele, de kezeljük értelmes, kommunikatív lényként. Amikor a csecsemő még csak pár hangot adva jelzi igényét valami iránt, mi nyugodtan nevezzük azt meg szavakkal (ha a pici a labda után nyúlna, és azt mondja, hogy „la!”, mi azt ismételjük, hogy: „labda!”). Amikor még csak szavakat használ – sokszor hibásan ejtve –, mi már kommunikálhatunk vele egyszerű mondatokkal. (Ha azt mondja: „Tenéj!” mi kérdezzünk vissza: „Kenyeret kérsz? Tessék, adom a kenyeret.”) Általánosságban az a jó, ha már az egészen pici gyermeknek is egyszerű mondatokat mondunk, és később egyre összetettebb szerkezeteket használunk.
 # '''Teremtsünk alkalmat a beszélgetésre!''' Legyen minden napban olyan időszak, amikor a családtagok beszélgetnek egymással – a gyermeket is beleértve. Például a közös vacsora során vagy a lefekvés előtti órákban legyen rendszeres program, hogy a gyermeket megkérdezzük a napjáról, hogy mivel játszott, mit csinált, amíg a szülők dolgoztak. Kérdezzünk vissza, bíztassuk a gyermeket arra, hogy kifejezze a gondolatait.
-# '''Ha kell, forduljunk szakemberhez!''' Ha azt tapasztaljuk, hogy a gyermekünk a kortársaihoz képest jelentősen elmarad a beszéd fejlődésében, mindenképp érdemes szakember segítségét kérni. Legkésőbb óvodás korban már látható, ha a gyermek beszédfejlődésében (súlyosabb) zavar van. Beszéljünk erről az óvónőkkel, kérjünk segítséget – az óvodák általában kapcsolatban állnak szakképzett logopédusokkal. Ha már óvodáskor előtt valószínűsíthető a probléma – például ha a gyermek másfél éves korában még egyáltalán nem mutat hajlandóságot a beszédre –, akkor a védőnő segítségével fordulhatunk korai fejlesztő intézetekhez.
+# '''Ha kell, forduljunk szakemberhez!''' Ha azt tapasztaljuk, hogy a gyermekünk a kortársaihoz képest jelentősen elmarad a beszéd fejlődésében, mindenképp érdemes szakember segítségét kérni. Legkésőbb óvodás korban már látható, ha a gyermek beszédfejlődésében (súlyosabb) zavar van. Beszéljünk erről az óvónőkkel, kérjünk segítséget – az óvodák általában kapcsolatban állnak szakképzett logopédusokkal. Ha már óvodáskor előtt valószínűsíthető a probléma – például ha a gyermek másfél éves korában még egyáltalán nem mutat hajlandóságot a beszédre –, akkor a helyi illetőségű pedagógiai szakszolgálatoknál kérhetünk segítséget korai fejlesztés keretében.
 == Tippek ==

@@ 20. sor: / 20. sor: @@
 * Kiváló lehetőség a beszédtanulásra az esti mese. Akár már egészen pici korban elkezdhetünk pár mondatos meséket mondani a gyermeknek, majd ezt egyre hosszabb történetekké fejleszthetjük. Ne mindig könyvből meséljünk, találjunk ki olyan meséket, amelyeket a gyermek napjához vagy a család életéhez kapcsolódnak. Akár könyvből mesélünk, akár nem, tegyünk fel rövid kérdéseket a történet közben, a végén pedig adjunk lehetőséget a gyermeknek is arra, hogy megossza velünk a gondolatait.
-* Hallgassuk meg a gyermeket! Ne vágjunk a szavába, ne hallgattassuk el, ha beszélni szeretne. Ha épp muszáj másra figyelnünk (például a boltban odaértünk a pénztárhoz), akkor kérjük meg, hogy várjon egy kicsit, de pár perccel később kérjük meg arra, hogy mondja el, amit akart. A gyermek csak úgy tud megtanulni tisztán beszélni, ha van alkalma a gyakorlásra.
+* Rengeteget segít a beszédtanulásban, ha sokat mondókázunk, énekelünk a gyermekkel. Az egyszerű verseket a kisgyermek is könnyen megjegyzi és szívesen ismétli. Ez kiváló lehetőség arra, hogy játsszunk a hangunkkal: a verset először lassan mondjuk, majd egyre gyorsabban ismételjük, vagy mély hangon kezdjük, és folyamatosan emeljük a hangmagasságot. Ha még mozgást is kapcsolunk a versekhez (leguggolunk, felemeljük a karunkat, körbe fordulunk stb.), azzal egyszerre nagyon sok részképességet lehet fejleszteni.
 * A beszédhibák javítását, a helyes kiejtés gyakorlását nem érdemes halogatni. Míg egy 3 éves gyermek pár hónap alatt meg tudja tanulni a különbséget az „sz” és „s” hang között, addig ehhez 5 évesen már egy évre is szükség lehet, később pedig még több gyakorlásra lesz szükség a beszédhiba javításához.
 * A beszédhibák javításával azért kell még óvodás korban foglalkozni, mert iskoláskorban az olvasás, írás elsajátítását is megnehezíthetik. Ha a beszédhibák 4,5-5 éves kor előtt nem múlnak el spontán módon, az otthoni és közösségbeli minták hatására, akkor már mindenképpen szakember segítségére van szükség.

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 == Hogyan kell javítani a gyermekkori beszédhibákat? ==
 [[Fájl:kisgyermek-beszedhiba.jpg|right|250px]]
-A beszéd elsajátítása nagyon bonyolult folyamat. A kisgyermek az első igazi szavakat csak egy éves kora körül kezdi használni, de a kiejtés eleinte nem tökéletes, a tiszta beszéd elsajátításáig még hosszú utat kell megtenni. A legtöbb gyermek azonban 5 éves korában már képes arra, hogy pontosan ejtse a szavakat, és azokból egész mondatokat fűzzön össze. Ebben az időszakban sokat tehetünk azért, hogy segítsünk a gyermeknek elsajátítani a helyes kiejtést és a mindenki számára érthető beszédet.
+A beszéd elsajátítása nagyon bonyolult folyamat. A kisgyermek az első igazi szavakat csak egy éves kora körül kezdi használni, de a kiejtés eleinte nem tökéletes, ehhez még hosszú utat kell megtenni. A legtöbb gyermek azonban 5 éves korában már képes arra, hogy tisztán és mindenki számára érthetően beszéljen. Ebben az időszakban sokat tehetünk azért, hogy segítsünk a gyermeknek elsajátítani a helyes kiejtést és a mindenki számára érthető beszédet.
 == Lépések ==