Bölcsődébe szoktatni a gyereket szerkesztése

A bölcsibe való beszoktatás általában az első olyan időszak az anya és a gyermek életében, amikor hosszabb időre el kell szakadniuk egymástól - a gyermek beilleszkedik a kortársak közé, megtanulja az intézményi rend szabályait, az édesanya pedig visszatérhet a „régi kerékvágásba”. Azonban a bölcsibe szoktatásnak is megvannak a lépései, melyek betartása megkönnyítheti ezt a csöppet sem könnyű időszakot.

#  Alakítsunk ki otthon egy állandó napirendet! A bölcsibe menés első napja előtt egy hónappal már vezessünk be egy meghatározott napirendet (ébresztés, reggeli, játék, ebéd, alvás stb.)  a gyermek számára, melyet minden körülmények között szigorúan tartsunk be, ne térjünk el tőle! Ezzel megkönnyíthetjük a kicsinek, hogy megszokja az intézményi rendet.

# Ismerkedjünk meg távolról a bölcsivel! A nagy napot megelőző hetekben gyakran sétáljunk gyermekünkkel a bölcsőde felé, és kicsit álljunk meg az udvaron játszó gyerekek mellett! Pozitív szavakkal és mosolyogva meséljünk a gyermeknek a benti társairól, és arról, hogy milyen jó, hogy hamarosan ő is közéjük fog tartozni! Ezzel várakozó, nyílt hangulatot alakíthatunk ki a lurkóban, aki így kisebb eséllyel fog majd ellenkezni az első napon.

# Gyakrabban vigyük társai közé a gyermeket! A megelőző időszakban a megszokottnál gyakrabban vigyük gyermekünket játszótérre és játszóházakba, hogy minél többet legyen együtt kortársaival! Ez nem csak mentálisan segíthet a kicsinek a felkészülésben, de ellenállóbbá teheti a szervezetét a megbetegedések ellen, melynek esélye mindig megnő, ha nagyobb közösségbe kerül a gyermek.

# Hagyjuk magára ismerős felnőttekkel! Kezdetben kérjük rokonaink és barátaink segítségét, és pár órára hagyjuk magára a gyermeket ismerős környezetben, már megszokott felnőttek társaságában, így nem lesz számára annyira szokatlan, mikor átlépjük a bölcsi küszöbét!

# Alakítsunk ki barátságos viszonyt a gondozónőkkel! Rendkívül fontos, hogy gyermekünk érezze, bízunk a gondozónőjében. Amennyiben ez hiányzik, ő sem fog tudni kötődni hozzá. Sokat segíthet, ha minden apró részletet és praktikát elmesélünk gyermekükről a dadusnak: hogyan szeret elaludni, hogyan szoktuk megnyugtatni stb. Ezzel megkönnyíthetjük a gyerkőcre vigyázók helyzetét.  

# Az elején együtt megyünk „vendégségbe”! Az első napokban még minden tevékenységnél (pl. étkezés, játék) ott kell maradni a gyermek mellett, hogy érezze, biztonságban van, és nincs mitől félnie.  

# Maradjunk látótávolságban! Pár nap elteltével vigyünk be pár otthoni kedvencet (pl. plüss állat, evőeszköz), melyektől otthonosabban érzi magát a lurkó. Ezek a tárgyak segítenek fenntartani a gyerkőc biztonságérzetét még szülei távollétében is. Ekkor már bizonyos tevékenységeknél magára hagyhatjuk a kicsit, de ügyeljünk rá, hogy a gyermek soha ne veszíthessen szem elől minket, bármikor megtaláljon minket, ha szüksége van ránk!

# Nyugodtan elmehetünk pár órára! A következő lépés, mikor már a gyermek önfeledten játszik társaival, és ha segítségre van szüksége, már a dadushoz fordul, nem pedig szüleit keresi. Ez az az időszak, amikor már nyugodtan magára hagyhatjuk pár órára a gyermeket anélkül, hogy aggódnunk kellene. Alapszabály, hogy soha ne osonjunk el észrevétlenül, mert azzal mindent lerombolhatunk! Mindig mondjuk meg pontosan, hogy mikor jövünk érte, és hogy utána mit fogunk együtt csinálni! Ha egy héten át minden nap pontosan megérkezünk a megbeszélt időpontra, feltehetően nem kell átélnünk több pityergős reggelt.

# Egész nap a bölcsiben! Ha már nem ellenkezik a gyermek, hogy pár órára ott kell maradnia a többiekkel, akkor hamar áttérhetünk az egész napos bölcsődei ellátásra, hiszen ha jól érzi magát a gyerkőc, akkor nagyon gyorsan elrepül majd az ott töltött idő.