Cikkek:A kontaktlencse fejlődéstörténetének legfőbb állomásai

A kontaktlencse fejlődéstörténetének legfőbb állomásai

A kontaktlencse ma már természetes része a mindennapjainknak: milliók viselik világszerte, mert diszkrét, praktikus, és a szabadság élményét adhatja. Kevesen gondolnak azonban bele, hogy ez a ma modernnek számító látásjavító eszköz több évszázados fejlődés eredményeként született meg.

A kontaktlencse története hosszú utat járt be az elméleti ötletektől a mai, magas technológiai színvonalat képviselő, komfortosan, higiénikusan és teljes mértékben biztonságosan viselhető megoldásokig.

A fejlődés nemcsak a technikai újításokról szólt, hanem arról is, hogy miként – például milyen anyagok felhasználásával – lehet a kontaktlencséket egyre kényelmesebbé, egészségesebbé tenni a szem számára. A modern változatokról többet is megtudhatunk, ha olvassuk a CooperVision blogját.

Mai írásunkban végigvesszük a legfontosabb állomásokat, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a mai modern kialakítású kontaktlencsék elérhetőek legyenek számunkra.

Elméleti alapok és a korai elképzelések

A kontaktlencse ötlete már a 16. században megszületett, amikor is Leonardo Da Vinci felvetette azt az elképzelést, miszerint a látás megváltoztatható a “törőközegének” megváltoztatásával, például úgy, hogy vízbe merülünk, vagy egy folyadékkal telt, átlátszó felületet helyeznek elé.

Bár ez az elképzelés még messze állt a mai értelemben vett kontaktlencséktől, fontos mérföldkőnek számított, mert elsőként mutatott rá arra, hogy a látás optikai úton, a szem és a környezete közötti közeg megváltoztatásával befolyásolható.

A következő évszázadokban több tudós és feltaláló is foglalkozott hasonló elméletekkel, de a gyakorlati megvalósítást a szükséges anyagtechnológia és az orvosi ismeretek hiánya sokáig akadályozta.

Az első valódi kontaktlencsék üvegből

A 19. század végén jelent meg az első ténylegesen viselhető kontaktlencse, amit Adolf Eugen Fick készített üvegből. Ez a lencse még nem kis méretű volt, lefedte a szem jelentős részét, és a viselése rendkívül kényelmetlennek számított.

Az üvegből készült lencsék után megjelentek a kemény műanyagból, például PMMA-ból (plexiből) előállított változatok. Ezek már tartósabbak és könnyebbek voltak, ugyanakkor nem engedték át az oxigént, így hosszabb viselés esetén sokszor komoly szemirritációt okoztak. Ennek ellenére ezek jelentették az első, szélesebb körben alkalmazott kontaktlencséket.

A kontaktlencsék forradalma: a puha anyagok megjelenése

A kontaktlencsék egyik legnagyobb áttörése a 20. század közepén történt, amikor megjelentek a puha, hidrogél alapú változatok. Ezek olyan anyagból készültek, amelyek képesek voltak vizet megkötni, így sokkal rugalmasabbak és kényelmesebben viselhetőek voltak.

A puha lencsék jobban illeszkedtek a szem felszínéhez, és a viselésük jóval természetesebb hatást nyújtott. Ez az újítás tette igazán népszerűvé, és tömegesen is elérhetővé a kontaktlencséket.

A fejlődés pedig még ma sem áll meg: a kutatások továbbra is folynak arról, hogyan lehet még inkább kielégíteni a felhasználók egyedi igényeit.