Módosítások
→Alapvető jelölések
# A mai, modern kotta 5 vonalból és négy vonalközből áll – ezekre írják a hangjegyeket, hogy könnyebben össze lehessen hasonlítani a magasságukat. Ha szükséges, ezeket pótvonalakkal egészítik ki.
#A kotta elején található a kulcs, ami azt jelzi, hogy egy adott vonal és vonalköz melyik hang helyét mutatja
#*[[Fájl:Kotta_violinkulcs.jpg|right]]A violinkulcs vagy G-kulcs alulról a második vonalból indul ki (bár nyomtatásban ez nem mindig van így, ott inkább körülfogja a második vonalat)), és ahogy a neve is mutatja, a „g” „G” hang helyét mutatja. Zongoránál általában ez a kulcs jelzi a felső szólamot, de és az énekeket ének szólamokat is általában ebben a kulcsban írják.#* [[Fájl:Kotta_basszuskulcs.jpg|right]]A basszuskulcs vagy F-kulcs az alulról negyedik sorból vonalról indul ki, és az „f” „F” hang helyét jelzi. Ha ilyen jelet látsz, az azt jelenti, hogy a violinkulcshoz képest egy hangsorral lejjebb mélyebben lévő hangokról van szó (lásd az alábbi ábrát)! Ezért általában ebben a kulcsban az alsóbb szólamú a mélyebb fekvésű dallamokat rögzítik- zongoránál általában a balkéz szólamát, a kíséretet.
# A kulcs után következik az ütemmutató – erről később még lesz szó. Az alábbi példában a 4/4 azt jelenti, hogy az adott dalban négy darab, negyed értékű hang tesz ki egy ütemet.
# Az ütemeket egy-egy függőleges vonal választja el egymástól, míg a darab végét két vonallal zárják le.