1 859
szerkesztés
Módosítások
→Lépések
# Az első fejtésre általában a forrás után közvetlenül kerül sor. A gyors fejtés okai:
#* A forrás befejezése után a boroknak nincs többé szükségük az erjesztési űrre, s bár a forráskor keletkezett CO<sub>2</sub> párna most még védi a bort a töréstől, minél előbb célszerű összefejteni a darabban álló tételeket.
#* A borok alján a forrás után leülepszik a durva seprő, ami első sorban elsősorban sárból áll, valamint az erjesztés után az alkoholtól elpusztított élesztőgombákból. A durva seprő egy idő után elkezd romlani, ahogy a gombafonalak elbomlanak, és annak a szaga, és íze, nem kívánatos a borban. A borban még lebegnek a nyálkaanyagok és egyéb olyan komponensek, amelyek hozzáadnak a bor ízéhez, illatához, és a finomseprőt alkotják majd. A durva seprő eltávolítása után a bor a folyamatosan kirakódó finomseprőn érlelődik tovább.
# A fejtésnek kétféle módja ismert: a nyílt és a zárt fejtés.
#* A hagyományos paraszti gazdaságokban gyakorlatilag csak a nyílt fejtést lehetett alkalmazni, mert nem álltak rendelkezésre szivattyúk. A nyílt fejtés során a hordóból a bort vödrökbe szívjuk, és azt tölcséren keresztül öntjük a tiszta hordóba. Ilyenkor fennáll a veszélye az illatanyagok eltávozásának, ezért a fejtést a lehető leggyorsabban kell elvégezni. Ha abban a hordóban, amelybe a bor kerül, rendesen kénlapot égettünk el, akkor a beömlő bor a kén-dioxid gázban kevésbé oxidálódik. [[Fájl:nyilt_borfejtes.jpg|right|http://szolo.blog.hu/2006/11/12/pincemunkak]]