"gyilkosozni"

Innen: Hogyankell.hu

[szerkesztés] Hogyan kell "gyilkosozni"?

Véres küzdelmek és gyilkosságok várhatók az irodai dolgozók között az év utolsó heteiben. A gazdasági válság, a bizonytalanság, a nehézségek, az év végi feszülés sokak hangulatát a mélybe taszítja, viszont van egy remek módszer, amellyel a legszürkébb napok is kiszínezhetőek és ráadásul egyszerűen és nagyszerűen építhetjük a közösséget a munkahelyen: Gyilkosozzunk! http://lolpranks.com/tag/funniest-office-pranks/

[szerkesztés] Lépések

  1. Miről szól? A ’gyilkosozós játékra’ leginkább tábori élményeinkből és néhány lyukasóráról emlékezhetünk. A lényege, hogy mindenki kap egy feladatot, amivel egy kollégát ’meg kell ölni’ vagyis kiejteni. Valakinek például lehet, hogy az lesz a feladata, hogy rávegye Katikát, hogy hegyezze ki a ceruzádat – és ugyanőt lehet, hogy úgy fogják kiejteni, hogy óvatlanul megkóstolja Tomi házi főztjét. Egészen egyszerű, hétköznapi szituációkat kell teremteni a kiejtéshez, de mivel szorít az idő, be kell vetni jócskán a leleményességet is. Miközben te is próbálod becserkészni az áldozatod, rád is vadászik valaki!
  2. Mi kell hozzá?
    • Vicess merénylet ötletek: Legelső dolgotok, hogy kitaláljatok vicces feladatokat – gyilkossági módokat. Tartsátok szem előtt, hogy hétköznapi szituációk legyenek, és bárkivel kivitelezhető lehessen a játékosok közül! Érdemes lehet valaki külsőst megkérni a feladatok összeállításával – így akkor nem fogjátok előre ismerni a feladványokat. A merényletek egyszerűségére gondolva attól sem kell azonban megijedni, ha ti találjátok ki őket. Attól még, mert valaki tudja, hogy mik a gyilkossági módok, könnyen elkövetheti őket, ha csak egy percre is figyelmetlen: elkiáltja valaki nevét, tapsol egyet vagy éppen beleeszik gyilkosa ételébe. És máris kiesett.
    • Egy jó csapat: Leginkább a munkahely alkalmas erre a játékra, mivel nagyon fontos, hogy egy helyen tartózkodjanak napi néhány órát a játékosok. De természetesen lehet egy kollégium, baráti társaság is, a lényeg, hogy találkozzanak gyakran élőben a személyek. Érdemes legalább tíz emberrel játszani, de valójában minél többen vagytok, annál jobb.
    • Húzás: Ha összeállt a csapat, akkor mindenkinek húznia kell egy nevet és egy gyilkos feladatot. Ügyeljetek rá, hogy úgy szervezzétek a húzást, hogy ne húzzák párban egymást, hanem egy láncolatot alkossanak a kihúzott emberek.
    • Jókedv és kreativitás: A húzás után mindenki elkezdheti a vérengzést. A merényleteket gondosan kitervelve és bravúrosan kivitelezve kell egy kollégával megcsináltatni, persze úgy, hogy az illető ne is sejtsen semmit. Ez vezet majd olyan szórakoztató szituációkhoz, ahol egyik munkatársunk fél órája bömbölteti az irodai rádiót és riszálgatja magát néha a dallamra... Mindezt csak azért, hogy kiszemelt áldozatát rávegye végre néhány táncmozdulatra és ezzel teljesítse küldetését.
    • Kiejtés: Miután sikeresen kiejtettünk valakit, szólnunk kell diszkréten az illetőnek, hogy bizony meghalt. Ekkor ő elárulja a gyilkosának, hogy neki ki lett volna az áldozata, és hogyan kell végeznie vele – tehát megvan a következő merénylet! A játéknak akkor van vége, amikor már csak egy ember marad talpon.
  3. Csapatépíteni jó – Bloody Office: A gyilkosozás amellett, hogy izgalmat visz az irodai életbe, arra ösztönöz, hogy valamilyen módon kapcsolatba lépjetek egymással: segítséget kérsz, hogy kiterveld a gyilkosságot, szituációkat teremtesz és az áldozatot kiejtéséhez vele mindenképpen kapcsolatba kell lépned. A játék során jobban fogtok egymásra figyelni, fejlesztitek a kreativitástokat és problémamegoldásotokat, továbbá nem utolsósorban sokat fogtok együtt nevetni!

[szerkesztés] Tippek

  • Ha ki akarjátok próbálni a játékot, itt csatlakozhattok.

[szerkesztés] Amire szükséged lehet

  • egy jó csapat

[szerkesztés] Figyelmeztetések

  • Érdemes megbeszélni előre, hogy mit árulhat el valaki akár a kiesésével, akár mással kapcsolatban, és egyéb kérdéses pontokat (pl.: lehet egymásnak segíteni a gyilkosság elkövetésében?).

[szerkesztés] Kapcsolódó videók

[szerkesztés] Kapcsolódó források, hivatkozások

Az oldal szerzői

JViki, Kiscsillag